A vacsora utáni beszélgetésben Patrícia elmesélte, hogy ismerkedett meg Rogerrel.
- Szilveszterkor őt jelölte ki partneremül ez a két sumák fiatal, ott ismerkedtünk meg a bulin. Nagyon jól táncoltunk együtt, ezért elvitt egy táncklubba. Azóta rendszeresen járunk a klubba hetente kétszer. És a közös programokból barátság lett. Már az első perctől tapintható volt közöttünk egyfajta vibrálás, de engem eddig kötött a be nem fejezett múltam. Ezért volt fontos, hogy hazamenjek.
- És elkezdtétek az új életet?
- Köszönöm kérdésedet Richard, elkezdtük, és nagyon jól esett. De további intimitásokról nem szeretnék beszámolni.
- Hogy milyen szemtelen vagy, te vén kujon. Ez tapintatlanság, hogy beleütöd az orrod más szerelmi életébe.
- Én csak azt láttam, hogy idejött hozzánk egy sugárzó és üde ifjú hölgy, aki az utóbbi időkben a klinikán kívül csak lógatta az orrát. És nézd meg, most hogy ragyog az arca. Fel sem kellett volna tenni a kérdést, a szemeiben ott van a válasz.
- És te táncos lábú macsó barátunk, mi a te történeted? - Kérdezte a ház úrnője.
- Az én történetem sokkal hosszabb, talán romantikusabb is, és régebbre nyúlik vissza. Ami saját magamat illeti, apám indiai, és diplomata. Egész életében a világot járta, anyámat Franciaországban ismerte meg, és a házasságuknak lettem a gyümölcse. A középiskolát már Patrícia gyönyörű hazájában fejeztem be, és ott kezdtem az egyetemet. Közben apámat áthelyezték, de én megszerettem az országot, és maradtam. Az egyetem után feladatot kaptam a tanszéken, kutatómunkát végeztem, és tanítottam. Jól éreztem magam, míg egy mandulaműtét kapcsán a kórházban megláttam Patríciát. Nem ő volt az orvosom, csak messziről néztem, és elhatároztam, hogy ő lesz a feleségem. Megtudtam, hogy tartós kapcsolatban él, ezért nem zaklattam, csak távolból kísértem figyelemmel az életét. Tavaly augusztus 21.-én bementem a kórházba egy rutin vizsgálatra, és az orvosom mondta, hogy szívem hölgye aznap utazott el Los Angelesbe másfél évre. Azonnal kapcsolatba léptem az itteni testvéregyetemünkkel, és elvállaltam egy állást, 28.-án már én is utaztam. Azóta itt figyeltem távolról az életét, mert tudtam, hogy csak türelem kérdése, egymásra fogunk találni. December elején a tanulmányi hivatal azt kérte legyek a mentora egy fiatalembernek, mert beszélem az anyanyelvét. Amikor a személyi anyagát megkaptam, tudtam, hogy ez a teremtő akarata, a leendő sógoromat bízták rám. A többit Patrícia elmondta.
- Szentséges szűzanyám, ilyen történetet kitalálni sem lehet, - mondta Olivia. Patry, te ezt tudtad?
- Nem, de nem is tudom, hogy mit mondjak, most konkrétan az ájulás kerülget. Egyrészt nagyon megható, amivel most szembesültem, de miért nem mondtad, hogy ismersz engem.
- Ma akartam elmondani. Addig ennek a történetnek nem volt jelentősége, amíg nem engedtél közel magadhoz.
- És elhatároztad, hogy a feleséged leszek, nekem nincs is beleszólásom?
- Az én elhatározásomba nincs, de a saját döntésedet neked kell meghozni.
- Látjátok, hogy milyen védikusan gondolkodik? Ezt hogy fogom megszokni?