Egyik csütörtök este mentek teniszezni, és a zuhany alatti játékuktól kihevülve alig kapott levegőt, de azért Patrícia kimondta, amit gondolt.
- Ha lesz saját közös otthonunk, egy nagy kényelmes zuhanyzót kell bele építenünk.
- Nem akarom a témáról elterelni a figyelmedet, de most is van közös otthonunk.
- Arra gondoltam, hogy ha majd összeházasodunk, és közösen alakítjuk ki az otthonunkat.
- Tudod, hogy először mondtad ki ezt a szót? Azért ez már haladás.
- Csacsi fiú, te már akkor tudtad, hogy ebből házasság lesz, amikor én még nem is ismertelek.
- Ha az ember nagyon akar valamit, az többnyire teljesülni is szokott. És soha semmit nem akartam még ennyire.
- Ne mondj ilyeneket, mert mindjárt elalélok itt a karjaidban.
- Semmi baj, van ötletem, hogy mivel tudlak visszahozni a való világba.
- Igen? Akkor máris omlok.
Kicsit hosszabbra nyúlt a zuhanyozás a szokottnál, de olyan édes és mámorító volt egymást simogatni a meleg vízsugár alatt.
Este otthon Richard megkérdezte barátnőjétől.
- Akarsz beszélgetni a közös jövőnkről?
- Igen, azt hiszem itt az ideje. De előbb mesélj nekem a múltról. Miért választottál pont engem? Sokkal jobb nőt is találhattál volna.
- Nagyon tévedsz, nálad jobbat nem találhatok. Találhatnék olyant, akinek az arca különlegesebb, vagy akinek nagyobb a melle, hosszabb a combja. Neked csak szép, bájos az arcod, csak gyönyörű, ámde normálméretű a melled, csak szép formás a lábad. Nem vagy cicababa, de nagyon jó nő vagy. És nagyon jó ember is. Emellett olyan a kisugárzásod, hogy jó veled egy társaságban lenni. Szóval hiába is próbálod, nem tudsz lebeszélni.
- Hol akarod tartani az esküvőt, és mikor?
- Ahol, és amikor te akarod. Az időpontban egy pici toleranciát kérek, hogy a szüleim is a helyszínen lehessenek.
- Hogy tervezted, hazamegyünk, vagy itt akarsz maradni?
- Úgy gondoltam, hogy hazamegyünk, de, ha maradni akarsz, nekem az is jó. Tudod, hogy én kozmopolita vagyok.
- Én szeretném, ha hazamennénk, és otthon lenne az esküvő.
- Rendben van, akkor úgy lesz.