Patrícia harmadéves volt az egyetemen, amikor önhibáján kívül betévedt egy politikai vitakörbe. Egész addigi életében távol tartotta magát a politikától, olyan felesleges rossznak gondolta. De ha már így alakult, végighallgatta a vitát, és nagy hatással volt rá az előadó karizmatikus személyisége. A fiút már több alkalommal látta, annyit tudott csak róla, hogy két évvel idősebb nála, és szintén orvosnak készül. Korábban nem figyelt fel jobban a srácra, de ezen a vitán annyira meggyőző volt a fiú, hogy vonzotta az érdeklődést. Egy olyan párt nevében agitált, amelynek tagjai és vezetői fenekéről még le sem potyogott a tojáshéj.
A lánynak furcsa volt, hogy az előadó gyakran keresi vele a szemkontaktust, mintha kifejezetten neki szónokolna. Ilyenkor mindig lesütötte a szemét, nem szokta meg, hogy őt nyilvánosan fixírozzák. Az is új élmény volt számára, hogy korábban még nem volt rá senki ekkora hatással. Először nem is tudta eldönteni, hogy igazából mi fogta meg jobban, a téma, a lelkes előadás, vagy a fiú személyisége.
A vitakör végén többen körülállták az előadót és Patrícia ezt szerette volna kihasználni, hogy gyorsan kereket oldjon. De a fiú látva a szándékát, elnézést kért a körülötte állóktól és a lány után sietett.
- Ne haragudj Patrícia, de szeretnék valamelyik nap találkozni veled.
- Honnan tudod a nevem, és egyáltalán mit akarsz tőlem?
- Remélem, hogy kíváncsi természetű vagy, és lehetőséget adsz rá, hogy mindkét kérdésedre feleljek egy pohár ital mellett.
Gyorsan megállapodtak, hogy két nap múlva találkoznak, egy a fiatalok által kedvelt kávézóban. A lány sietve távozott a helyszínről, a fiú meg visszament az érdeklődők gyűrűjébe.
Patríciát a történtek nagyon felzaklatták. Úgy érezte, hogy ő csak egy szürke kis veréb a fiú mellett, aki intelligens, vonzó, jó előadó, és nagyon karizmatikus. Mit akarhat tőle, a teljesen átlagos nőtől? Talán csak egy kalandot, de ő arra biztosan nem lesz vevő. Közben bevallotta magának, hogy ezzel a sráccal szívesen megismerné a valódi szerelmet, de hát ez képtelenség, ennek annyi nője lehet, amennyit csak akar.
Két nap múlva, a kávézóban választ kapott minden kérdésére.
- Akkor most elmondom, hogy honnan tudom a neved. Egy éve figyeltem fel rád, felkeltetted az érdeklődésemet, ezért lekádereztelek. Sok mindent tudok már rólad, és vártam a pillanatot, hogy megismerkedjünk. Sokáig nem állhattam eléd, mert volt egy komoly kapcsolatom, és ameddig azt nem fejeztem be, nem volt értelme, hogy találkozzunk. Úgy három hónapja, amióta szabad vagyok, keresem a lehetőséget, de te eddig átnéztél rajtam, ha valahol egy közösségben összehozott bennünket a sors. Az előadásom alatt szándékosan fixíroztalak, és úgy éreztem, hogy végre észrevettél, ezt ki kellett használnom. Még azt is kérdezted, hogy mit akarok tőled. Azt szeretném, ha gyakrabban találkoznánk, és megismernénk egymást. Nem titkolom, lépésről lépésre szeretnék eljutni odáig, hogy közelebbi, hosszú távú, és nem csak baráti kapcsolat legyen közöttünk. De mindent szigorúan a saját tempódban, mert nem szeretőt keresek a személyedben, hanem társat.
- Hűha, most nagyon le vagyok taglózva, nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Én megelégszem azzal, ha csak egyszerűen igent mondasz.
- Nem voltam még ilyen helyzetben, de igen. Azt azért szeretném tudni, mivel keltettem fel a figyelmedet.
- Először a személyes kisugárzásod fogott meg. Ez akkor történt, amikor a műszaki egyetem klubjában találkoztunk, és olyan lelkesen beszéltél Izraelről. Akkor én a barátnőmmel voltam ott, te nyilván észre sem vettél. Később érdeklődtem rólad itt-ott, és egyre izgalmasabbnak találtalak.
- De akkor miért nem szólítottál meg soha egy éven keresztül?
- Kilenc hónapig, a barátnőm mellett, ezt nem tartottam volna tisztességesnek, azóta meg kerestem az alkalmat. És mert tudtam, hogy nem fiúzol, nem akartam nagyon nyomulósan rád akaszkodni. Most nagyon örülök, hogy végre észrevettél.
- De hát én nagyon jól tudom, hogy ki vagy.
- Ezt kétlem, kétségtelen, hogy már többször láttál, de csak most vettél észre.