Ma szombat van, a pihenés napja, két napos kirándulást terveztünk. A szálloda lakóautóján Lisaval kettesben kirándultunk a sivatagban. Úgy gondoltam, ha már itt élek a Kata Tjuta nemzeti park közepén, kicsi körbenézek, és ehhez kiváló partner volt fogadott lányom. Azzal kezdtük, hogy hajnalban kimentünk az ULURU-hoz, és megnéztük a napfelkeltét. Felejthetetlen élmény volt, ahogy a napkorong még a hegy takarásában halványsárga fényekkel körbeölelte az óriási sziklát. Mintha egy égi látomás lenne, az ember szinte azt várja, hogy mikor jelenik meg valamelyik arkangyal, hogy igét hirdessen. Helyette a nap jelent meg, szép komótosan kúszott egyre magasabbra, hogy bevilágítsa az égbolton szélesen elnyúló felhőfoszlányokat. Kigyönyörködtük magunkat, és ötven perc autózás után leparkoltunk az Olgáknál. Ezek ugyanolyan vörös színű sziklák, mint az Ayers Rock (ULURU), csak jóval kisebbek, és többen vannak. Közöttük vezet egy turistaút, ezen végigsétáltunk, és közben megmásztuk az egyik sziklatömböt. Ez nem volt olyan egyszerű, mert a legömbölyödött, majdnem sima felületen nehéz kapaszkodókat találni. Elüldögéltünk a tetején, néztük a körben elterülő hatalmas semmit. Szavannás táj, ritkás csenevész bozóttal, és a föld színe is piros, mint a sziklák. Seggen csúszva leszánkáztunk nagyra nőtt kanapénkról, és folytattuk a nemzeti park felfedezését. Ausztráliának ezt a területét két autópálya szeli át észak-dél illetve kelet-nyugati irányban. Mi ezeknek a közelében sem jártunk. Az utak itt egyébként burkolat nélküliek, a természetes piros talaj simára kitaposva.
Elmentünk a legközelebbi kisvárosba, Alice Springsbe, ez csak ötszáz kilométer távolságra van a Nagy Olgatól. Ausztrália nagy ország, ahol a távolságokat nem hazai léptékkel mérik. Hét órát autóztunk két megállással. Egyszer a szükség késztetett rövid pihenésre, másik alkalommal meg találkoztunk bennszülöttekkel, és egy kicsit beszélgettünk velük.
A városba érve kerestünk egy kis kávézót, az udvarán lakóautónkat csatlakoztattuk az elektromos hálózathoz, komfortossá tettük éjszakai szállásunkat. A tulaj házaspár nagyon kedves volt, csak egy jelképes összeget kért az áram használatáért. Piknik kosarunk még tele volt minden földi jóval, ennek tartalmát velük együtt fogyasztottuk el, négy személyre bőséges vacsorát pakoltunk ki az asztalra.
Kilenc órakor vendéglátóinkkal elmentünk egy PUB-ba, ahol autentikus Ír kocsmazenészek fantasztikus hangulatot teremtettek. Éjfélig bedobtunk néhány korsó sört, és az erőszakos ausztrálok még két viszkire is rábeszéltek. Szerencsére a hazafelé út kissé ködös volt a fejemben, ezért nem tudom, hogy vendéglátónk hogy vezette autóját. De megúsztuk, mert reggel hét órakor pizsamában ébredtem. Kinyitható nagy franciaágyunkon Lisa úgy az ölembe volt kuporodva, mintha a szeretőm lenne. Szerencse, hogy ezt senki nem látta, híre ment volna, hogy a vénasszony a fiatal csajokra bukik.