Április huszonhatodikán vasárnap reggel, szokás szerint indultak Malibuba, és út közben Patrícia egy drogériában terhességi tesztet vásárolt. Az előző havi menzesz kimaradt, és most is késik. Máskor is előfordult ilyen vele, és bár védekeztek, de biztosra akart menni.
Az a nap is nyugodtnak ígérkezett. A többszörösen kibővített család már együtt volt, és reggeli után Elisabeth szülei is beültek közéjük beszélgetni. A fő attrakció ma is a professzor volt, mindenkivel és mindenről úgy tudott beszélgetni, mintha az adott téma nagy szakértője lenne. Patrícia lopva nézte szerelme társalgását, és maga is meglepődött, hogy milyen felkészült még az egyértelműen női dolgokból is.
Közben elkészítette a tesztet, ami pozitív lett, ezt először Rogerrel beszélte meg. A férfi magához húzta a lányt, és mielőtt megcsókolta, megkérdezte.
- És ki az apa?
Nem várta meg a választ, hatalmas csókkal némította el felháborodott szerelmét.
- Közöld az örömhírt fogadott családoddal, és elkezdheted átalakítani az esküvő körüli terveidet.
- Ez azt jelenti, hogy nem bánod, talán még örülsz is neki?
- Igen és igen. Vagyis nem bánom, és örülök neki.
Patrícia a jelenlévő családtagoknak bejelentette, lehet, hogy állapotos. Percekig csókolgatták, gratuláltak az örömhírhez. Aztán a ház asszonya megígérte, hogy mindjárt hívja nőgyógyászát, és kér másnapra egy időpontot. Mindenki jelen volt a bejelentésen Krisztián kivételével, még Elisabeth szülei is. A fiú az edzés után hazafelé jövet felhívta barátnőjét, hogy jelezze, elindult az egyetemi sportklubból. Mire hazaérkezett, már mindent tudott. Belépve a nappaliba felkapta nővérét, körbe pörgetve mondta boldogan.
- Nagybácsi leszek, ez milyen király!
Patrícia a szüleit is felhívta, hogy ők se maradjanak ki a jó hírből, és megbeszélték, hogy a nőgyógyász után telefonál, mert mindez ma még lehet álhír is.
Otthon a kötelező páros torna után azon gondolkodott, hogy nemrég még Kristóffal búcsúzkodtak napokon át, mégis milyen messze vannak már a vele leélt évek. Annak is csak két hónapja, hogy Rogerrel először lefeküdt, de úgy érzi, mintha mindig is együtt lettek volna. Ez a férfi sokkal jobban kitölti a gondolatait, az életét, mint ahogy valaha egy párkapcsolatról ezt feltételezte. Semmi kétség megtalálta az igazit, talán ezért is esett olyan gyorsan teherbe. Huszonhat éves múlt, Roger harminc, tulajdonképpen itt az ideje a családalapításnak. A legjobb korban vannak hozzá, és most felértékelődött a házasság jelentősége. Azt leendő férje már a múltkor egyértelművé tette számára, hogy ennek időpontja csak rajta múlik. Most már álmos ahhoz, hogy hosszú távú terveket szőjön, de holnaptól a munka és a napi rutin mellett elkezdi tervezni az esküvőjüket. Milyen fura, hogy az együttlétüket, a közös életüket napi rutinnak tekinti. Majd ezt is átgondolja, nem szabad, hogy ez a gyönyörű csoda belevesszen a mindennapok szürkeségébe. Elnézi a saját szüleit, az idén lesznek harminc éves házasok, és ma is néha olyanok, mint egy turbékoló galambpár. De ha Richard és a felesége szerető évődését nézi, mintha a szüleit látná húsz év múlva.