Hát így kezdődött Patrícia és Kristóf kapcsolata. Ahogy a fiú ígérte, csak lassan jutottak el a beteljesült szerelemig, lépésről lépésre. Kezdetben két-három naponként találkoztak, később már minden nap. Az első csókra két hónap múlva került sor, és négy hónap kellett hozzá, hogy Patrícia az ágyába engedje barátját. De addigra Kristóf már nemcsak a barátja volt, hanem a szerelme.
A kávézós első randi után három hónap telt el, amikor Patrícia elkísérte a fiút az első komolyabb politikai rendezvényre. A vitaest hangulata nagy hatással volt a lányra. Különösen a párt nemrég megválasztott elnökének érzelmektől gazdag forradalmi beszéde ragadta magával. Az összejövetel után már kissé zártabb körben megismerkedett a párt vezetőivel, és mint a szivacs itta be a fiatal tehetséges politikusok szavait. A lelkes vita magával ragadta, és ekkor döntötte el, hogy csatlakozik a fiatalokhoz, segít annak a csoportnak, melynek Kristóf az egyik motorja volt. Ez a csapat a párt egészségügyi programján dolgozott, és vezetője egy középkorú gyakorló orvos. A doktor úr nemrég lépett be a pártba, miután eltörölték a felső korhatárt.
Patrícia egy hónap múlva az életben és a politikában egyszerre veszítette el a szüzességét.
Az első éjszaka nehézségei után a lány annyira ráérzett a szex ízére, hogy együttléteik mindennaposakká váltak.
A fiú szülei egy határ menti városban laktak és ő egy bérelt lakásban élt az egyetem közelében, de minden nap hazakísérte barátnőjét, és többnyire ott is maradt éjszakára.
Közben Patrícia szülei is megismerték a fiút, és a lány apja szeretett vele vitatkozni a politikáról. Miután minden este ott volt náluk Kristóf, együtt vacsoráztak, és amíg a két nő elmosogatott, a férfiak politizáltak. Sok mindenben nem értettek egyet, de abban igen, hogy a rendszerváltás nem volt tökéletes.
Egyik nap vacsora közben Zoltán csak úgy mellékesen megjegyezte.
- Kristóf, ha csak az engedélyünkre vársz, hogy tartósan ideköltözz, azt most megkapod. Úgy gondoljuk, hogy nincs értelme az albérletet fizetni, ha állandóan nálunk vagy.
- Nagyon köszönöm, már én is gondoltam rá, de nem tudtam eddig a kérésemet elővezetni.
- Mért nem szóltál Patrinak, ő ennél vadabb ötleteket is simán ránk szokott zúdítani.
- Még csak gondoltam a lehetőségre, nem beszéltünk róla, nem is tudom, hogy a lányotok mit szól hozzá.
- Na, csak menjünk fel a szobámba, ezért a megjegyzésért vezekelni fogsz.
A vezeklés megtörtént, és ahogy egymáshoz bújva már levegőhöz is jutottak, Kristóf törte meg a csendet.
- Holnap ideköltözöm hozzád, és még semmit nem tudok a múltadról.
- Nekem nincs múltam, nem vetted észre, hogy szűz voltam, amikor először lefeküdtem veled?
- Csacsi kislány, én nem arról beszélek, a szűz kislányról szeretnék minél többet megtudni. A családodról, a gyerekkorodról, az egész eddigi életedről.
- Mennyi időt szántál a múltam megismerésére?
- Mindent tudni akarok, nincs időkorlát. Remélem olyan érdekes lesz a történeted, mint te magad, akkor nem fogok elaludni.
- Jó, akkor nézzük mi volt az én „időszámításom” előtt.