Vasárnap a szülőket kivitték a repülőtérre, akik elrepültek szolgálati helyükre, Buenos Airesbe.
Az ifjú házasok élete a szokásos menetrendben folytatódott tovább. Annyi változott csupán, hogy a nyári szünet miatt Rogernek sok szabadideje volt. Ilyenkor ő utazgatni szokott, de most házasemberként ezt nem tehette meg, és nem is akarta Patríciát magára hagyni. Nemcsak a gyerek miatt, szerette párját, természetes, hogy minden nap vele akart lenni. Azt is tudta, hogy nejének ő utána mindene a munka, így az szóba sem jöhetett, hogy hosszabb szabadságot vegyen ki.
Közben úgy határoztak, hogy Márk ajánlatát elfogadják, és ha ők elutaznak, kiköltöznek Malibuba. Felvesznek egy bébiszittert, aki velük lakik, és felügyel a gyerekre, amíg ők dolgoznak. Úgy tervezték, hogy szülés után Patrícia hathétig otthon marad, és utána visszamegy a klinikára. Megbeszélték azt is, ha lejár a másfél év meghosszabbítja az ösztöndíjat, hogy a nyári iskolaszünetben tudjanak hazaköltözni. Otthon Roger szeptemberben kezdi a tanévet, és már eldöntötte, csak tanítani fog, a kutatást abbahagyja, hogy minél több ideje maradjon a családjára.
Következő vasárnap megköszönték Mark ajánlatát, mindenki örömére beköltöznek a házba, még a gyermek születése előtt. Richardot arra kérte Patrícia, hogy hosszabbítsa meg a munkaviszonyát a következő év július végéig.
- Akkor eldöntötted, jövő évben hazamentek?
- Igen, addigra sok mindent megtanulok nálad, Rogernek ez ideális időpont, mert szeptemberben kezdhet a régi egyetemén.
- És te mit fogsz otthon csinálni, van terved?
- Hát, Kristóffal azt terveztük, hogy nyitunk egy klinikát. De az már a múlt. Majd keresek munkát, állítólag jó plasztikai sebész leszek addigra.
- Miért nem valósítod meg a terved?
- Egyedül?
- Miért, Kristóffal nem egyedül csinálnád?
- Hát, mondasz valamit.
- Akkor vágj bele.
- Egyedül nem megy. Én jó orvos vagyok, - azt hiszem. De egy klinikát beindítani, nem nekem való. Azon kívül, nem kerestem annyit, hogy egyedül megcsináljam, és apámnak nincs is annyi pénze, - vagy lehet, hogy van, de nem akarom őket teljesen lenullázni.
- Beleszólhatok én is? - Kérdezte Roger, és folytatta. Nekem van pénzem, és meg is tudom csinálni.
- De neked ott van a tanítás.
- Napi két óra, plusz egy még otthon a felkészülés. Beszállok a klinikádba, te adod a szakmát, én a menedzselést.
- Én is be szeretnék segíteni, - mondta Richard.
- Nagyon kedves tőled, de van elég pénzem, nem okoz gondot.
- Nem is pénzre gondoltam. Én néhány évente le szoktam cserélni a klinika teljes berendezését, bútorokat, műtőt, gépeket, eszközöket. Jövő nyáron ez nagyjából esedékes lesz. Ha elfogadod tőlem, szépen becsomagoltatom, betesszük konténerekbe, és mehet hozzád.
- Egyébként mit szoktál csinálni a lecserélt berendezéssel?
- Elviszik, úgy tíz százalékos áron. Annál többet ér, ha neked adhatom.
- Nagyon aranyos vagy, biztosan nálunk még legalább tíz évig használhatnánk, de ingyen nem fogadhatom el.
- Had szóljon közbe megint a kibic. Adj a klinikából Richardnak tíz százalék üzletrészt. Neki erre nyilván nincs szüksége, de ezt a pénzt ő nem is kapja meg, kénytelen lesz meglátogatni időnként, hogy felélje.
- Nem rossz! Nem elég, hogy szeretem, még hasznom is van belőle.
Az üzlet megköttetett, lehet tervezni az új klinikát, a berendezés már megvan.