Ma Lisával csak az étkezésekkor találkoztunk, mert a lány nagyon belevetette magát a munkába. Teszteli a meglévő számítógépes rendszert, hogy mielőbb elkészíthesse javaslatát a korszerűsítésre. Az feltűnt, hogy az igazgatónk mennyire sündörög körülötte. Így van ez rendjén, mindketten függetlenek, és fiatalok. Főnökünkről az a hír járja, hogy nem veti meg a szebbik nemet, és közöttük a lány igazán szemrevaló példány. Lisanak is jól jönne már egy kapcsolat, eleget gyászolt, de úgy látom, még nem készült fel egy kalandra. Hagyom őket, ez az ő meccsük, nekem itt most nincs szerepem.
Ma is volt egy érdekes ügyem. Huszonéves erősen molett nő keresett meg. Elpanaszolta, hogy nem tud kapcsolatot teremteni, mert aki hajlandó lenne az ő méreteit elfogadni, az neki nem megfelelő, vagy láthatólag csak egyéjszakás kalandot keres.
Megkérdeztem, ő milyen viszonyban van a saját testével. Nem szereti a kövérségét, de ahányszor kipróbált egy fogyókúrát, mindig fogyott néhány dekát, utána hízott két kilót. Megmagyaráztam neki, nincs más lehetőség, két út közül választhat. Elfogadja a kövérségét, és leszállítja az igényeit a férfiakkal szemben. Vagy komolyan veszi, hogy le akar fogyni, de ehhez az agyát kell nagyon átprogramozni. Nem elég elhatározni a fogyókúrát, a gondolatait is ennek kell alárendelnie. Egy normális kúra nagyon egyszerű dolog. Kevesebbet kell enni, mint korábban, és többet mozogni. Több zöldség és gyümölcs, kevesebb szénhidrát. Nincs nassolás, helyette rendszeres agykontroll. Ilyen egyszerű az egész. A rossz hír az, hogy soha nem lehet abbahagyni. De aki fejben is komolyan veszi, az havonta egy kilót lead. Nem kellenek csodamódszerek, csak akarat, és itt is minden a fejben dől el. De mindenekelőtt azt kell kitalálni, hogy a könnyebb, vagy a nehezebb utat válasszuk. Legyünk igénytelenebbek, vagy adjuk meg a módját, hogy jogunk legyen igényesnek lenni.
Úgy éreztem a beszélgetés végére megértette, hogy minden csak rajta múlik.