Miután mindenkivel beszélt, akivel akart, rádöbbent, hogy ez már egy másik világ, és ez a világ neki nem tetszik. Észrevétlenül távoztak, és hazamenekültek.
Patrícia szülei a nappaliban nézték a televíziót, az étkezőben kislányuk békésen aludt az ágyában. Apja csodálkozott, hogy még az éjfélt sem várták meg.
- Na, mi történt? Korán megjöttetek.
- Ez már nem az én világom, apa. Mintha mindenki meghibbant volna a győzelemtől.
- Reméltem, hogy egyszer majd rájössz, aki szeret dolgozni, az nem akar abból élni, hogy másoknak ellopja a pénzét, és a jövőjét.
- Kemény szavak.
- De igazak. Nézd meg Amerikát. Kétszáz éve gyakorolják a demokráciát, és a politikusok fele rászolgált néhány év börtönre. Ezek majd ötszáz év múlva tartanak ott, talán.
- Ennyire utálod a politikát? - Kérdezte Roger.
- Inkább a politikusokat. Olyan mocskosak, mint a kurvák egy bizonyos testrésze.
Másnap nem siettek felkelni, mikor kislányuk felébredt odatették kettejük közé a közös ágyra, és a kicsi békésen játszott, hol az apjára, hol anyjára felmászott. Roger elmélázva tette fel a kérdést.
- Nem lenne itt az ideje, hogy megalkossuk életünk második fő művét?
- Már én is gondoltam rá, több mint három hónapja nem szedek fogamzásgátlót. Most, hogy rákérdeztél, abbahagyom a védekezést, úgy sem szeretek a pesszáriummal bajlódni.