Patrícia elkezdett dolgozni a barátjuk kórházában, akit közben igazgatónak kineveztek. Az osztályát nem adta le, a korábbi helyettese látta el ideiglenes jelleggel az osztályvezetői feladatokat. Örültek az új kolléga megjelenésének, pláne amikor elmondta, hogy szívesen vállal olyan műtéteket, ahol nem várható hálapénz. Eleinte heti egy műtétet bíztak rá, később előfordult, hogy kettőt is.
Január végén Patríciánál elmaradt a menzesz, és a teszt pozitív lett. Másnap anyja nőgyógyásza visszaigazolta, hogy állapotos. Anyjával telefonon azonnal közölte a jó hírt, és Rogernek is küldött üzenetet a telefonjára.
A klinika működéséhez sokféle engedélyeztetésre volt szükség, ez is állandó szaladgálni valót jelentett, közben a kivitelezést is szemmel kellett tartani.
Amerikából már korábban megkapták a berendezések alaprajzi méreteit, és a szobák méretét, az épületbelső kialakítása ennek megfelelően lett tervezve, de mindig volt újabb kérdés, hogy mit hova és hogyan.
Közben a tervező dolgozott a házuk tervein, azt is több alkalommal egyeztetni kellett. És nagy boldogság volt, ha nem kellett menni sehová, akkor Patrícia egész nap Carmennel lehetett.
A kislány szépen fejlődött, egyre többet beszélt, és alig lehetett bírni vele, állandóan menni akart. Ha szaladt, olyan furcsa görbén szedte a lábait, hogy mindenkit megnevettetett. Egyébként elevensége mellett nagyon okos, jó kislány volt, a nagymama szerint olyan, mint anyukája kiskorában.
Tavasszal, nagy erővel elkezdték a házuk átalakítását is. A kivitelező szerint, a vállalt határidőre mindkét épület készen lesz. A jelenlegi állapotokat nézve ezt nehéz volt elhinni. Bár az igaz, hogy a klinika épületében az összes közfalat beépítették, de minden szanaszét van vésve. Az épülethez épült egy új szárny, ami most nem lesz beépítve, de később egy esetleges bővítéskor már csak a belső munkákat kell elvégezni.
Patrícia elkezdett utánanézni, hogy kik legyenek a munkatársak. Egyelőre nem szólt senkinek, csak a lehetőségeket kereste.
Egyik este kérte a férjét, hogy majd segítsen a személyek kiválasztásában, neki nagyon jó az emberismerete.
- Bébiszitterre is szükségünk lesz, gondoltál rá?
- Október közepére várjuk a kistestvért. Ha a kivitelező igazat mond, január elején indulhat a kórház, akkorra második gyermekünk két és fél hónapos lesz. Akkortól kell dada, amikor munkába állok. Ha itt maradunk még anyámnál, akkor ő vállalja a gyermeket. Ha akkora ki tudunk, és akarunk költözni, akkor fel kell venni valakit. De te nem szoktál csak úgy beszélni valamiről, mi jutott eszedbe?
- Van nekem egy gyermekkori barátom, sebészorvos. Nincs gyermekük, de az asszony tizenöt éve gyermekápolónő. Arra gondoltam, hogy őket hozzuk ide, a férj lehet a segítőd, a feleség meg a dada.
- Hűha, ez egy váratlan ötlet, miért pont ők?
- Több oka van. Mindketten indiaiak, a mentalitásuk is olyan, szorgalmasak, megbízhatóak, hűségesek. Ezen kívül nagyon kedvesek, és jó barátaim, tűzbe teszem értük a kezem. Ha bárki orvost idehozol, előbb vagy utóbb itt fog hagyni, mert melletted kitanulja a szakmát, és többet akar. A barátom általános sebész, de asszisztálni tud neked, bármire megtaníthatod, és nem fog elhagyni. A felesége mindig kisgyerekekkel foglalkozott, nincs gyermeke, amíg kell, a gyerekeink mellett lehet.
- Érdekes gondolat, és logikus a magyarázat, de hol fognak lakni?
- A két szolgálati lakás egyikében. Úgyis azt akartad, hogy azt orvosi lakásnak megtartod.
- Esetleg a gondnoki lakásba is tudsz indiai jelöltet?
- Ezt viccnek szántad, de ha akarod, keresünk.
- És a barátod tud a mi nyelvünkön?
- Ha Indiáról van szó, minden lehetséges.
- Tudod mit? Teljesen rád bízom a személyzet kiválasztását.
- Ne duzzogj, nem ellened, érted dolgozom.
- Bocsáss meg, tudom, hogy jót akarsz. Akkor most komolyan, duzzogás nélkül, rád bízom a személyzet kiválasztását. De, ha valakivel nem leszek megelégedve, te küldöd el.
- Rendben van, az egészségügyi személyzet a te kompetenciád, te leszel az orvos igazgató. A többi alkalmazott a menedzser igazgatóhoz tartozik, az meg én leszek. Az orvos barátomat és a feleségét ide rendelem december közepére. Egy hétig a vendégeim, ha megfelelnek neked, akkor maradnak. Így jó lesz?
- Igen, de ha nem felelnek meg, kit szerzünk egy hét alatt?
- Bízz bennem, meg fognak felelni, de nem akarom a döntési jogodat megkérdőjelezni.
- Rendben van, a működési koncepcióban minden munkakört leírtam, október negyedikén kezdjük a munkatársak válogatását. Ahogy az előbb mondtam, a jelölteket te keresd meg, és úgy döntünk, ahogy javasoltad.
- Igenis igazgató asszony. Áttérhetünk valami kellemesebb dologra?
- Nem tudok mit tenni, ha meglátom a szád sarkában azt a kis mosolyt, én elolvadok.