Miután az egymásba olvadásnak vége lett, Patrícia kérte férjét, hogy meséljen az orvos barátjáról.
Amikor Roger még Indiában élt a szüleivel együtt, voltak szolgáik, mint minden előkelő indiai családnak. De apja felvilágosult ember volt, Oxfordban járt egyetemre, feleségét Franciaországban ismerte meg, megszerette a civilizált életet, és a szolgáit is alkalmazottaknak tekintette. Az egyiknek a fia volt Sabrang, akivel együtt nőtt fel, ő volt a legjobb barátja. Sabrang két évvel idősebb volt nála. Amikor Roger apja itt volt nagykövet, kihozatta a fiút is, hogy itt járjon egyetemre, mert a szüleinek erre nem volt lehetősége. Két év múlva Roger is egyetemre ment, és amikor az apját új állomáshelyére áthelyezték, vettek neki egy lakást, a két barát oda költözött. Sabrang elvégezte az egyetemet, és hazament Indiába. Sebészorvosként dolgozott, és megismert egy lányt, aki egy alatta lévő kasztba tartozott. Az indiai szokások szerint nem házasodhattak össze, de együtt éltek. Miután Roger Amerikába ment, barátját elbocsátották az állásából, mert kiderült, hogy együtt él egy pária nővel. Most nyomornegyedekben gyógyítja a betegeket. Roger két hete tudta meg egy másik barátjától, küldött neki pénzt, és folyamatosan segíteni fogja. Azóta azon gondolkodik, hogy ide kéne őket hozni, ha Patríciának nem felel meg, keres neki máshol munkát.
- Mikor találkoztál vele utoljára?
- Több mint két éve. Akkor még minden rendben volt, nagyon boldogan éltek együtt. Bahula a barátnője egy külföldi segélyszervezet kórházában gyermekápoló, a barátom meg egy magánkórházban dolgozott.
- Vedd fel vele a kapcsolatot, mielőbb ide kell hozatni őket. Az egyik szolgálati lakást amilyen gyorsan lehet meg kell csinálni, ha nem lesz kész, költözzenek egy panzióba.
Roger tanított, foglalkozott a családjával, az építkezéssel, és elkezdte szervezni barátainak a kimenekítését. Ez nem volt egyszerű feladat, mert a pária nő még útlevelet sem kaphatott. Két hónap múlva Bahulát áthelyezték Mumbai-ba ugyanannak a segélyszolgálatnak egy másik kórházába. Egy segélyszállítmányt hozó hajón kicsempészték az Egyesült Arab Emirátusba, és onnan hamis iratokkal jutott el Bécsbe. Közben Sabrang is Bécsbe repült turista útlevéllel, nála voltak barátnője hivatalos iratai. Bécsben a nagykövetségen kértek menekült státuszt. Patrícia ismét igénybe vette kormánypárti kapcsolatait, két hét múlva a pár kapott vízumot, és befogadták menedékjogkérésüket. Másnap Roger gépkocsijával értük ment, és este elhelyezte őket egy panzióban, közel Zoltánék házához.
Következő délelőtt hazavitte barátait, hogy felesége megismerje leendő munkatársait. Mária a lánya segítségével addigra előkészítette az ebédrevalót, és amíg az anya főzött, addig lánya ismerkedett. Angolul kezdett el beszélni velük, de meglepetésére Bahula erősen törve a helyi nyelvet válaszolt.
- Nem tudtam, hogy beszélsz a nyelvünkön.
- Sabrang megtanított. Mi nagyon egyszerű életet élünk, gyermekünk sajnos nincs, a nyelvtanulás volt az egyik közös szórakozásunk.
- Nem gondoltatok arra, hogy ide költözzetek?
- De igen, álmodoztunk róla, de pénzünk sem volt elég, és nekem nem adtak útlevelet. Most hála Rogernek, ez sikerült. Itt egész életet élhetünk. Ha megkapjuk a menekült státuszt, össze akarunk házasodni, ez a legnagyobb vágyunk. És neked külön köszönjük, hogy Sabrang a klinikádon dolgozhat.
- Erről még sokat fogunk beszélni a pároddal. Én azt ígértem Rogernek, hogy nyitott vagyok felé, de nagyon magasak a követelmények, és még nem ismerem őt.
- Meglátod, nagyon elégedett leszel vele. Ő nagyon jó ember, és kiváló orvos. Láttam operálni, többször segítettem neki, biztos kezű, nála jobb sebészt nem ismerek.
- Nagyon szép ez a szerető elfogultság, de erről nekem kell meggyőződnöm. Apropó Sabrang, szeretnél dolgozni a klinika megnyitása előtt?
- Nagyon jó lenne, szeretem a munkámat, majdnem annyira, mint a feleségemet. És jó lenne minél előbb pénzt keresni.
- Van egy ötletem, abban a kórházban, ahol most dolgozom, elkelne még két segítő kéz, beszélek az igazgatóval. Az itt szerzett diplomáddal nem kell semmit honosítani.
- Azért lesz ilyen, mert Indiában letettem két szakvizsgát az egyetem elvégzése után, ami talán a klinika hasznára is válhat. Aneszteziológus vagyok, és emlősebész.
- Hát ez egy vicc! És én még kételkedtem abban, hogy hasznunkra lehetsz. Adhatok a homlokodra egy csókot?
- Nagyon megtisztelsz vele.
- Azért még szeretném látni, hogy operálsz. Ha sikerül a tervem, és munkába állsz abban a korházban, ahol most dolgozom, erre is lesz lehetőség.