Szeptember végén felhívta Patríciát telefonon egy orvos Németországból. Elmondta, tudja, hogy elkésett, de kint él, és csak most találta meg véletlenül a web oldalt. Nagyon kéri a főorvos asszonyt, adjon lehetőséget arra, hogy elküldje referenciaanyagát. Patrícia beleegyezett, és amikor a referenciákat meglátta, tudta, hogy pont ezt az embert kereste. Azonnal hívta kollégáját, megegyeztek, hogy a hét végén hazajön, és megbeszélték, hogy szombat este találkoznak, felkeresi Patríciát a lakásán.
Az orvos nem egyedül jött, hozta a menyasszonyát is. Kiderült, hogy a hölgy ápolónő, itthon ismerték meg egymást, együtt dolgoztak, amikor az iskola nyári üzemi gyakorlatra kihelyezte egy kórházba. Amikor végzett, abban a kórházban nem volt szabad állás, keresett másik helyet. Később az orvos egy évet Angliában dolgozott, és vitte magával a barátnőjét. Azután egy évre Németországban vállaltak munkát. Most decemberben lejár a szerződésük, januártól itthon akarnak tovább dolgozni. Patrícia a hölgyhöz fordult.
- Maga miért nem küldte el a referenciáit?
- Ha már egyszer volt olyan kedves, hogy elfogadta határidőn túl Emil jelentkezését, szemtelenség lett volna még nekem is bepróbálkozni. De azért eljöttem, és titokban reménykedtem, hogy hátha szükség van rám. Egyébként én ismerem önt, egy szinttel feljebb voltam a belgyógyászaton főnővér, amikor ön még ott dolgozott a sebészeten.
- Kicsi a világ, de azon az osztályon csak a főnökét ismertem, még az orvosokat is csak látásból. Térjünk át önre kolléga úr, végül is ezért találkoztunk, utána még a barátnőjével is szeretnék beszélgetni. Miért ment ki külföldre, és miért váltott egy év után?
- Eredetileg is így terveztük, akartam külföldi tapasztalatokat gyűjteni, és a menyasszonyom követett. Angliába csak egy évre szerződtem, közben kerestem a helyet Németországban.
- Akkor mind a két nyelven beszélnek mindketten?
- Angol felsőfokú nyelvvizsgát tettem az egyetemen, és egy évet most gyakoroltam. A német jobban megy, mert az anyanyelvem, sváb vagyok. A menyasszonyomnak jobban megy az angol, de a németet egy évig tanulta, és egy évig gyakorolta.
- Úgy látom, hogy tudatosan építik az életüket, hogy tervezik a jövőt?
- Most mindketten szeretnénk egy olyan munkahelyet, ahová minden nap szívesen járunk be dolgozni. Hamarosan összeházasodunk, és három év múlva indítjuk a baba projektet. Addig felépítjük a házunkat a klinikával szomszédos településen.
- Igen, láttam, hogy ott lakik, de ennek természetesen nincs jelentősége.
- Az esetleges felvételemet illetően nincs, de nekünk ideális lenne, ha a munkahelyünk ott lenne a szomszédunkba.
- A menyasszonyához két kérdésem lett volna, de egyikre ön már válaszolt. A másik kérdésem, hogy esetleg vállalná a főnővéri megbízást is?
- Boldogan! Ez több mint remélhettem. Elhoztam a referenciámat, odaadhatom?
- Beszélni fogok a volt főnökével, és az ő véleménye alapján döntök, de azért adja oda. Doktor úr, ön fel van véve, a kolleginának meg telefonálni fogok.
Egykori kórházában az osztályvezető főorvos csak szuperlatívuszokban tudott beszélni korábbi főnővéréről. Főiskola után kezdett ott dolgozni, és fél év múlva az előző főnővért lecserélte vele. Még egy évet dolgozott az osztályon, és sajnálatára a vőlegényével kiment Angliába. Azt ajánlotta Patríciának azonnal vegye fel, nála különbet nem talál.