Elérkezett a baba projekt vége. Október tizenötödikén megszületett Rihárd három és fél kiló súllyal, koromfekete hosszú hajjal. A házaspár közösen döntött arról, hogy tiszteletből Patrícia mentoráról nevezik el fiukat.
Aznap felmondták a panziót, és barátaikat beköltöztették a szuterén szinten lévő szobába. Krisztián úgy sem jön haza, felesleges ezt a teret fenntartani a semmiért. A bútorokat lecserélték, nem törődve az új lakók ellenkezésével.
Minden próbálkozásuk ellenére a szolgálati lakás még nem készült el, de most az új jövevény mellett elkelt a segítség. Az ide költöztetés Mária ötlete volt, nagyon megszerette az indiai párt, Bahula lett az ő nagyobb lánya.
Közben gőzerővel folyt az építkezés a klinikán. Roger reggeltől estig kint volt, hogy a munkákat vezényelje. Legtöbbször esténként a kislányát ébren már nem is látta. A kisfiát igen, ő az éjszakákat általában végig sírta. Nővérének az ellentéte volt, keveset aludt, rosszul evett, és folyton bömbölt, Patrícia megszenvedte vele az éjszakákat. Napközben még valahogy elvoltak vele, mert Bahula jelenléte jótékonyan hatott a család legifjabb tagjára is. De éjszaka dadája távollétében borzasztó volt. Felmerült az a lehetőség, hogy a gyermeket éjszaka Bahula szobájában helyezzék el, de ezt Patrícia elutasította. Bármennyire fáradt volt, szükségét érezte annak, hogy a gyermeke mellett legyen. Összesen csak két éjszaka adott magának pihenőt. Mindkét nap éjszaka is dolgoztak a klinika gépeinek üzembe helyezésén, ezért Roger is kint maradt. Patrícia átment aludni lánya szobájába, és Bahula fent aludt a máskor mindig bömbölő kisfiúval. Richard ezt a két éjszakát nyugodtabban töltötte. Többször felébredt, de amikor meghallotta dadája hangját rögtön visszaaludt.