A település polgármesterét már az ingatlan vásárlásakor megismerték, az is a fülükbe jutott, hogy neheztel, mert nem hívták meg az ünnepélyes megnyitóra. Ennek ellenére, azóta rendszeresen kapnak tőle meghívókat jeles települési eseményekre. Minden meghívást telefonon megköszöntek, és kérték a polgármester türelmét, a kórház indulására és a pici babára hivatkozva.
Az első esemény, amin részt vettek egy bál volt. Érdekesnek találták, ilyen falusias eseményen korábban egyikük sem vett részt. Bahula ezen az éjszakán náluk aludt, és vigyázott a gyerekekre.
A bálban kiderült, hogy a polgármester Patrícia pártjának oszlopos tagja, és a központtól kérte, hogy képviseljék magukat magas szinten. A magas szint most Kristóf és felesége voltak. Amikor megérkeztek és Kristóf jobbról-balról csókot adott volt szerelme arcára, azután a dög is követte a példáját, Patrícia nem akart ünneprontó lenni, úgy tett, mintha ők ketten barátnők lennének. A polgármester, látva, hogy az igazgató asszony milyen jóban van a helyettes államtitkárral, és feleségével, intézkedett. A főnöki asztaltól valakiket elküldtek, hogy helyet csináljanak a klinika tulajdonosainak. Azt akarta, hogy egyik oldalán a magas beosztású vendége, a másikon a település fontos intézményének vezetője üljön, aki ennyire jóban van a nagyhatalmú vendéggel. Kristóf ragaszkodott hozzá, hogy Patríciával egymás mellett üljenek, némi huzavona után kialakult az ülésrend.
A polgármester boldog volt, egy helyettes államtitkárt küldtek, ez már valami. Patrícia kevésbé volt boldog, épp amikor arra gondolt, hogy ez barátnője tréfája, Kristóf odafordult hozzá.
- Nagyon örültem, amikor a barátnőd megkérdezte, hogy lenne e kedvem a pártot képviselni itt és ma.
- Most erre mit mondjak, nem számítottam erre a találkozásra. És ezzel most nagyon finoman fejeztem ki magam.
- Patri, nagyon szeretném, ha kibékülnél velem. Olyan szép éveket töltöttünk együtt, mért nem tudsz csak arra gondolni?
- Mert nagyon becsaptál és megbántottál. Elhitetted velem, hogy vársz rám, miközben itthon hetyegtél.
- Jó, én egy hatalmas tulok vagyok, és ennek ódiumát egész hátralévő éveimben viselhetem. Te voltál a legklasszabb dolog az életemben, és én hagytam magam behálózni.
- Örülj, hogy a pókod nem fekete özvegy. Egyébként szívességet tettél nekem, veled biztosan nem lennék olyan boldog, mint amilyen vagyok.
- Még hány kést akarsz a szívembe döfni?
Később, amikor a vacsora befejeződött, és a jelenlévők többsége táncolt, Kristóf a zenekartól kérte a "csak a szépre emlékezem" kezdetű régi slágert, és felkérte Patríciát.
- Ezt a számot neked kértem.
- Akkor ez a te zenéd, mert én mindenre emlékszem, a csúnya dolgokra is.
A következő héten részt vettek egy divatbemutatón, az egyik manökentől és a divattervezőtől is kaptak meghívót, ők januárban voltak a páciensei a klinikának, úgy hogy egymásról nem tudtak. A fogadáson természetesen kiderült az aprócska titok.