Az élet ment tovább, és már a kollégák várólistája is annyira megnőtt, hogy szeptemberben elkezdték az új szárny beépítését. A két részt összekötő dupla ajtót a túloldalán lefóliázták, légmentesen lezárták, még a hangszigetelésről is gondoskodtak, hogy a por és a zaj ne zavarja a klinika működését. Ugyanezt megtették az összes ablakkal az új szárnyban. A bővítésre előkészített rész az épület mögé épült az erdő irányába. Az eredeti épületnek hátul a jobb sarkában volt egy kiugró gazdasági szárnya, ez két egymásra merőleges folyosón keresztül volt megközelíthető, itt helyezték el a konyhát, és a raktárakat, hogy a klinika életét a konyhai zajok és a szagok ne zavarják. Az állandó szélirány is olyan volt, hogy kifújta az itt keletkező illatokat a birtokról.
A két egyforma szolgálati lakás is ebben a gazdasági szárnyban van, azokat az építéskor modernizálták, és felújították.
Az új klinikai szárny kivitelezésével együtt a gazdasági épületrészt is bővítették az erdő irányába. A konyha egyik falát még az előző átépítés során kiemelték, és könnyűszerkezetes közfalat tettek be. Ezt a bővítés utolsó pillanatában kiveszik, így a konyha is nagyobb lesz.
Az első épületben csak négy betegszobát tudtak beépíteni, most még nyolc szobát alakítanak ki, egy új vizsgálót, egy kis közös társalgót, és ide kerül egy nagyobb nővérszoba. A másikat, amit most használnak a nővérek, átalakítják, az lesz Roger irodája.
Az eredetileg berendezett két műtő, és a diagnosztikai labor kiszolgálja a kibővített létesítményt.
Szeptember közepén a web oldalukon keresztül jelentkezett egy fiatal orvos, aki az egyetemet itthon végezte el, utána sebészként dolgozott három évet Angliában, majd két évet egy plasztikai sebész klinikán San Franciscoban. Patrícia felhívta Richardot, hogy szerezzen információt a fiatalemberről. Egy hét múlva idős barátja visszaszólt, hogy beszélt a fiú volt főnökével, és nem ajánlja a felvételét. Az okát nem mondta meg, csak azt, hogy a kolléga szerződését azonnali hatállyal szüntették meg. Ezután elővette annak a két korábbi orvosnak az anyagát, akik közül egyet fel akart venni. Most sem tudta eldönteni, hogy melyik az igazi. Mindkettőnek telefonált, hogy új munkatársat keres, ha itt akarnak dolgozni, jöjjenek ki egy állásinterjúra. Az elsővel megbeszélte az időpontot, és hívta a másikat. A kolléga közölte, hogy ő oda nem megy dolgozni, ahonnan kirúgták. Patrícia ebből megértette, hogy nem ez az ő embere. A másik kollégát Rogerrel együtt várta, azt akarta, hogy férje emberismeretét segítségül hívja. A középkorú orvos még mindig ugyanott dolgozott, mint korábban, ezt a találkozás előtt telefonon megbeszélték. Az interjú nem lett túl hosszú, de nagyon kellemesre sikeredett.
- A legutóbbi találkozásunk óta még nem talált új munkahelyet?
- Nem is kerestem. Én az ön klinikájára jelentkeztem, más nem érdekel. Szeretem a mostani munkahelyemet.
- Ezt akkor nem mondta, miért akar mindenáron velem dolgozni?
- Két éve olvastam egy amerikai szaklapban a cikkét, és kicsit utánanéztem, hogy ki ez a nő, csak úgy kíváncsiságból. Ne értse félre, pusztán csak szakmai kíváncsiság volt. Aztán rátaláltam a web oldalukra, láttam, hogy pont olyan munkatársat keresnek, amilyen vagyok, hát jelentkeztem. Akkor már sok mindent tudtam magáról, és szívesen dolgoztam volna a keze alatt. Ez akkor nem sikerült, de semmi baj, mint mondtam, jól érzem magam a munkahelyemen.
- És mégis el akar jönni.
- Csak ha ön hív.
- Most hívom, mit kell tudnom önről, hogy jól döntsek?
- Mint a referenciaanyagomban látta az onkológiai intézetben vagyok sebész. Daganatos betegeket igyekszünk meggyógyítani, én az emlősebészeti osztályon dolgozom. Főleg daganatokat operálok, esetenként plasztikázok is, de nyilván erre nem mondhatom azt, hogy plasztikai sebész vagyok. Ugyanakkor szívesen lennék az, különösen, de ezt hagyjuk.
- Csak fejezze be a mondatot.
- Azt akartam mondani, hogy különösen, ha öntől tanulhatok. De ez annyira nyálas, és én nem szeretek púderezni. Az nagyon tetszene, ha a munkámra szüksége lenne, de az rosszul esne, ha azért venne fel, mert benyaltam magam. Már bocsánat a nyers őszinteségért, ez az egyik rossz hibám.
- És sok rossz hibája van?
- Azt hiszem, hogy van bőven. De egyik sem függ össze a munkával.
Közben Patrícia lopva a férjére nézett, aki gyengéden bólintott és kacsintott egyet.
- Kolléga úr, fel van véve. Bármikor kezdhet, ahogy a dolgait rendezni tudja.
- Nem kell sietnem?
- Nem, nyugodtan intézze az ügyeit, amikor tud jönni, jelentkezzen.
- Most jelentkezem, január első munkanapján szeretnék kezdeni.
- Nagyszerű, az anyagában látom, hogy ön házas ember. Mit csinálnak szilveszterkor.
- Még nem tudom, a feleségem biztosan szervez valamit, ő szeret társaságba járni.
- Ha úgy gondolják, mi a kollégákkal együtt szilveszterezünk itt a szomszédos házunkban. Ha van kedvük, jöjjenek el, és megismerheti a legközvetlenebb munkatársait. Ha megnézi ezt a képet, láthatja, mi egy nagycsalád vagyunk, szeretjük az ünnepeinket is családi körben tölteni.
- Nagyon köszönöm a meghívást, rábeszélem a feleségemet. Talán ennyi szavam még van huszonöt év házasság után.