Szombat van, a lustálkodás ideje, a reggeli megint kimaradt. Tizenegy órakor jött Lisa, hogy megnézze élek e még. Az ágyban talált rám, a számítógépemmel éltem házas életet. Itt nem zárom kulcsra a szobámat éjszaka, a szálloda egy zárt terület a prérin, már megszokta, hogy csak kopog, és bejön. Ő már reggelizett, de az úszással megvárt. Csak egy friss narancslevet ittam, aztán irány a medence. Nemsokára úgy is ebédelünk, addig jól leizzasztom magam.
Délután napoztuk a medence mellett, két úszás között dolgoztam, vagy beszélgettünk.
Öt órakor a szállodai kisbusz elvitt bennünket egy közeli piacra, ahol az őslakosok árulták termékeiket.
Otthon a férjem szokott vásárolni, de ha külföldön vagyok szeretek nézelődni a piacokon, vagy kis üzletekben. A legtöbb ruhámat is a páromnak köszönhetem, olyan jól ismeri a méretemet, hogy minden, amit hazahoz, tökéletesen passzol rám. Egyszer egy barátunk megkérdezte, hogy csinálja ezt. Ő begömbölyítette a jobb tenyerét és azt mondta: „így vásárolok melltartót”.
Órákig válogattunk csecse-becsék és művészi ízlésű használati tárgyak között. Végül két nagy szatyorral mentem vissza a szállodába, letudtam a karácsonyi ajándékvásárt. A húsz nappal ezelőtti éjszakai ajándékbegyűjtésemet is figyelembe véve, lesz mit becsomagolni szeretteimnek. Jövő héten mindent postázni akarok, hogy még az ünnepekig a csomagok megérkezzenek.