Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

19. nap. Az ULURU felűről.

2021-04-03

Ma nyolckor mentünk úszni, kilenckor már reggeliztünk, mert hamarosan egy fél órás helikopteres nézelődés vár ránk.

Ha videót készítenék a kis kalandunkról, az lenne a címe: „háztól-házig helikopterrel”. A gépen hatan tartózkodtunk, mindenki ablak mellett. Leírhatatlan a látvány onnan fentről, az ULURU, az Olgák, és a szállodánk, na meg a vörös, kietlen szavannás táj.

A szállodában a képeket kicseréltük egymás között, a videókból meg Lisa összevágott egy nagyszerű kis filmet. Hát mit mondjak, ez tömör gyönyör a látottakból.

A nap további részében ettünk, iszogattunk, pihentünk, úsztunk, és a látottakat beszéltük ki utastársainkkal.

Vacsora után Lisa azt kérte, hogy szeretne nekem egy skype meglepetést szervezni. Saját gépéről hívott fel valakit, és döbbenetemre a saját fiam jelent meg a képernyőn. És az én drága elsőszülöttem bejelentette, hogy karácsonyra ő is meglátogat bennünket. Nem engem, hanem „bennünket”. Dobtam egy hátast, ezek összejöttek az interneten, és most a valóságban is perfektuálni akarják bimbózó kapcsolatukat. Csak néztem ki a fejemből, nem tudtam mit mondani.

Végül is két önálló független ember, és én mindkettőt szeretem. Sokára ocsúdtam fel, de nem mondhattam mást: „áldásom rátok”.

Fiam két éve hagyta ott a családját, legnagyobb bánatomra. Nem tudok rá haragudni ezért, a menyemet imádom, de csoda, hogy bírta a fiam ezt a házasságot tizenkét évig. Ma is azt állítja, hogy felesége volt élete asszonya. Csakhogy az én életszeretettel tele fiam, akinek mindig félig tele a pohár, besokallt. Menyemnek a pohár mindig félig üres, neki minden apró probléma katasztrófa, és ami meg jó, az természetes. Csoda, hogy gyermekem eddig is bírta. Ő úgy szocializálódott, hogy szülei örülni tudnak minden apróságnak, pozitív világképük van, mindig boldogok akarnak lenni. Természetes, hogy ő is ilyenné vált. És az is természetes, hogy egyszer csak feladta, sokáig reménykedett benne, hogy felesége lelkületét átformálhatja. Csakhogy ott van a két szerencsétlen unokám, ők az igazi károsultak ebben a lehetetlen helyzetben. Hála istennek, amit ebből a rossz döntésből (válás) ki lehet hozni, azt kihozták, mert mindketten értelmes, intelligens emberek, és szeretik a gyermekeiket.

Fiamnak két éve nincs komoly kapcsolata (nem komoly biztos volt), és Lisa is (isten akaratából) független nő, kívánom, hogy találjanak egymásra. Ha mégsem, mindkettejüknek lesz egy szép egzotikus emléke az együtt eltöltött néhány napról.

Mindezeket már egyedül gondoltam át, mert nehezen jött álom a szememre.

Hozzászólások (0)