Ma is csendes napom volt. Tovább ismerkedtem a szállodával, és az itt dolgozókkal.
A rendelési időben bejelentkezett első páciensem. Legalább is ezt hittem, de kiderült csak látni akart egy nagyon kedves ötvenes házaspár. A férj elmondta, hogy két éve Los-Angelesben részt vett egy előadásomon, és szeretett volna bemutatni a feleségének. Meghívtak estére egy kis beszélgetésre, és jót dumcsiztunk hármasban. Később a bárban csatlakozott hozzánk egy négytagú társaság, és reggelig jó nagy bulit csaptunk. Másnap már híre ment, hogy az új pszichiáter milyen belevaló öreglány, aki a korát meghazudtolva asztal alá itta a nála jóval fiatalabbakat. Való igaz, hogy mindig szerettem társasági életet élni, de az asztal alá ivás már más kérdés. Mivel az önkontrollom jól működik, mindig csak annyit ittam, ami sem a tudatomat, sem a gyomromat nem bántotta. De valóban jól éreztem magam, sokat nevettünk, nagyokat táncoltam a társaság valamennyi férfi tagjával, még az egyik hölggyel is. Három órakor feküdtem le, és a szokásos hat órámat végigaludtam.