Patricia szülei, Mária és Zoltán a fővárosban laktak albérletben, egy körfolyosós háromemeletes nagy ház két szobás lakásának kisebbik átjáró szobájában. A földszintet a nyomdász szakszervezet irodái, és egy kultúrház foglalták el, felette három szinten kilencvenhárom család élvezte egymás társaságát.
A békeidőkben itt nagy polgári otthonok voltak, ezeket a 2. világháború után társbérletekké alakították. A hatvanas években egy polgári lakásból leválasztottak három kisebb komfortosat, így alakultak ki a szabálytalan elrendezésű többnyire kétszobás otthonok. A lakások a körfolyosóról nyíltak, a szerencsésebbek konyháinak az ablakai ugyancsak ide néznek.
Zoltánék albérletében csak egy kis főzőfülke volt ajtó nélkül, és egy fürdőszoba káddal, mosdóval és WC-vel. A két vizes helyiségnek nem volt ablaka, a szellőzés egy csövön keresztül a tetőre lett kivezetve. Ez a két helyiség, és a kisebb szoba a hosszú előszobáról nyílt. Volt még egy nagyobb szoba, melyet a kisebb szobán keresztül lehetett megközelíteni. A keskeny kis szobán erkélyajtó, a nagyobb szobán két nagy ablak biztosította a természetes világítást. A két négyzetméteres erkély és a nagyszoba ablakai a ház előtti kis térre néztek.
A házban udvar nem volt, helyét beépítették a kultúrház színháztermével. A körfolyosó első emeleti korlátai fölé nyúlt az agyonfoltozott szürke bádogtető, lehangoló látványt biztosítva a körfolyosón közlekedő lakóknak.
Mária és Zoltán fiatal házasokként bérelték ki a kisebb szobát, a nagyszobában a főbérlő házaspár lakott hét éves kislányukkal. A kisszoba üresen állt, a beköltöző fiatal pár saját költségükre felszerelt egy nagyméretű sötétítő függönyt, hogy mögötte rendezzék be szerény életterüket. Két ágyneműtartós heverőt sarokra állítva helyeztek el, egy kis dohányzóasztallal, és elfért még egy kis íróasztal.
A függöny előtti átjáró részben volt a kéménybe kötött konvektor és a fiatalok ide vettek két ruhásszekrényt. Ez volt Zoltánék teljes bútorzata. Igazán szegényes életkezdés, de fiatalok voltak és szerelmesek, volt hová lefeküdni, minden más csak huszadrangú jelentőséggel bírt.
Ebbe a környezetbe született Patricia. Az íróasztal kikerült a konvektor mellé, és helyét elfoglalta a gyermekágy.
A kislányt hathetes koráig, amíg nem lehetett közösségbe vinni, a kis erkélyen szellőztette édesanyja. Ezután, ha az időjárás megengedte, babakocsijával naponta lesétáltak a térről nyíló utcán át egy múzeum kertjéig, és ott a gyönyörű fás parkban szívta magába a baba a friss levegőt. Néhány hónapos korában már nagyon fogékony volt a körülötte lévő világra. Hófehér kocsijában hanyatt fekve kis napozóruhájában nézte a felette zizegve mozgó faleveleket, és boldogan gügyögve beszélgetett babanyelven a fák lombjaival. Közben kezeivel kapálózott, lábaival rúgkapált, ezzel a tevékenységével nagy boldogságot szerzett édesanyjának.
Patricia február elején született, májustól szeptember végéig sokat volt a szabadban, és közben szépen fejlődött.
Gyakran előfordult, hogy édesanyja egészen a belvárosba elsétált vele Zoltán munkahelyéig, és együtt ment haza gyalog a babakocsit tologató boldog család. Útközben sokan megcsodálták a kislányt, akit Mária mindig patyolat tisztán tartott, általában hófehér ruhácskákban. Bőre szép barna volt a sok szabadban töltött időtől, és a fehér babakocsi is kiemelte egészséges színét. Az utcán, ha valaki megállította őket és szólt a kislánynak, ő boldogan hadonászva gőgicsélt, és ettől mindenki beájult. Egy alkalommal egy nagyon elegáns olasz férfi vételi ajánlatot is tett a gyermekre.
- De gyönyörű ez a baba, kedves anyuka. Nekem és a feleségemnek nem lehet saját gyermekünk, szívesen örökbe fogadnánk.
- Maga nagyon tréfás ember, de köszönöm az elismerést.
- Nem tréfálok, mondja meg, hogy mennyi pénzt akar, és mi megadjuk ezért a tündérért.
- Tényleg vicces ember, ha elmondom a férjemnek, jót fog nevetni az ajánlatán.
- Nem viccelek, komoly az ajánlatom. Beszélje meg a férjével, az árat maguk szabhatják meg.
- Uram, a világon nincs annyi pénz, amennyiért megválnánk a gyermekünktől.
- Csak gondolják meg, gazdagok lehetnének, és maguknak még lehet másik gyermekük, akár több is.
- Ahogy mondtam nincs annyi pénz a világon. De élveztem a társaságát, nagyon jót beszélgettünk.