Délelőtt és délután is az új projekten tudtam dolgozni, senki nem keresett fel a rendelési időmben.
Fél ötkor kényelmesen leúsztam néhány kilométert, azután Lisaval a kínzóteremben találkoztunk. Jól átizzasztottam minden ruhadarabomat, a szobámban lezuhanyoztam, és mire én a medencéhez értem kis barátnőm már várt rám. Még le sem ültem a mellette lévő napozóágyra, máris letámadott, hogy beszéljek neki a fiamról. Hát hol is kezdjem, mit mondhatok egy rendkívül intelligens, és tehetséges emberről, akivel szemben ráadásul még elfogult is vagyok.
Röviden elmondtam neki a családi viszonyokat, és Lisa rákérdezett, hogy miért váltak el. Erre nem válaszoltam, ezt majd kérdezze meg tőle. Nem akartam, hogy úgy érezze, én a menyemet hibáztatom, mert ez egyáltalán nem igaz. A világhoz való hozzáállása miatt bomlott fel a házasságuk, de erről ő nem tehet, így született, az édesanyja is ugyanilyen. Csak amíg az édesapja egy életen át elviselte felesége természetét, a fiam csak eddig bírta. Egy másik férfivel ez akár jól is működhetett volna.
Aztán meséltem arról, hogy gyermekem érdekes utat futott be, míg a munkájában is megtalálta valódi önmagát. Kisiskolás volt, amikor megkapta első PC-jét, egy Sinclair ZX 81-et. Aztán jött a Spectrum, majd az Amiga, és a nagy váltás az IBM rendszerre való átállás. Amikor pályát kellett választani természetes volt a számítástechnikai irány. Mi a férjemmel a Műszaki egyetemet javasoltuk, de ő egy három éves iskolát választott, mert szeretett volna mielőbb önállósodni. Mire megszerezte a diplomáját, rájött, hogy a számítástechnika a hobbija, nem szeretne abból élni. Születése óta imádta a természetet, ezért úgy döntött, hogy kertész lesz, reggeltől estig kint lehet a szabadban. Először csak családi házak kertjeinek karbantartását vállalta. Füvet nyírt, fákat és bokrokat metszett, permetezett. Aztán felépített egy jól működő vállalkozást, több alkalmazottal. Már komplett kertépítéseket vállalt, és ő lett az ország legnagyobb öntözőrendszer építője. És hogy a téli időszakban se kelljen a munkatársakat szélnek ereszteni, szaunákat is építettek. Azután jött a gazdasági válság, és az emberek ezekre a nem túl fontos dolgokra egyre kevesebbet költöttek. Felszámolta cégét, és egy nap elém állt, hogy szeretne nálam dolgozni két évig. Meglepett a kérés, mit tudok kezdeni én egy kertésszel? De kiderült, hogy ő addigra elvégezte az egyetemet, a fiam diplomás pszichológus. Éveken keresztül úgy dolgozott, hogy reggel kivitte embereit a munkahelyre, kiadta a munkát, és ő rohant az egyetemre. Délután ment értük, éjszakába nyúlóan tanult, és tervezte a következő munkáit.
Örömmel vettem magam mellé, de legközelebb elővettem a menyemet, hogy miért nem mondta, a férje egyetemre jár. És ő feltette nekem a logikus kérdést: „miért, ezt nem nektek kellett volna megbeszélnetek?”
Aztán letelt a két év, gyermekem megköszönte, hogy olyan sokat tanult mellettem, és önálló vállalkozást alapított, egy nála néhány évvel idősebb hölgy társaságában. Most coach, hetente párhuzamosan négy-öt tanfolyamot tart, életmód tanácsadás, üzleti magatartás, és még ki tudja milyen témákban. Alapvetően az előadásokat ketten tartják, de bevonnak külső meghívott előadókat. Nyáron táborokat szerveznek az Adrián, télen sí táborokat az Alpokban.
Amikor otthonról elköltözött, mindent otthagyott a családjának, most egy bérelt lakásban él, ugyanabban a házban, ahol az irodájukat is bérlik.
Gyermekeivel hetente egyszer-kétszer találkozik, ugyanúgy megad nekik mindent, mint az előtt. A család összes lakhatási kiadását fizeti. Biztos, hogy többet költ rájuk, mint amikor még együtt laktak.
Este lementünk a bárba, hozzácsapódtunk egy ötfős fiús társasághoz. Harminc és ötven év közöttiek voltak, munkatársak Szingapúrban egy világcégnél. Mindenki más nemzetiségű, olasz, angol, francia, és két amerikai. Már az elején megmondtuk, hogy szívesen vesszük a társaságukat, de többre ne számítsanak. Úri emberek módjára ezt tiszteletben is tartották, és három órán keresztül kézről kézre adtak bennünket a táncparketten. Jó kis este volt, fotók is készültek, ezeket holnap elküldöm a férjemnek.