17 éves korában Patrícia levizsgázott autóvezetésből. Eleinte édesanyja kis polszkiját hajtotta, szegény kocsi ez alatt sokat volt szervizben. Jól vezetett, de mint nagy álmodozó sokat mélázott el a volán mellett is, ennek rendre a karosszéria látta a kárát. Kellett néhány hónap, mire megtanulta, hogy vezetés közben neki is figyelni kell az útra. Amikor láthatóan a kocsi törős korszakán túljutott, az iskolai szünetben megkapta saját autóját, egy új, piros Honda Civic tulajdonosa lett. Ezt azzal akarta megünnepelni, hogy elhatározta, barátaival körbejárják Angliát.
Kinga külföldre utazott, így csak a két fiú volt hadra fogható. Megtervezte az útvonalat, a fiúkat lelkesen igyekezett felkészíteni a hosszú utazásra. De mire az indulás ideje eljött, mindkét barátja lemondta a közös kirándulást, családjaik más programokat szerveztek.
Patrícia nem az a lány volt, aki könnyen feladja, így hát egyedül indult neki az útnak. Szülei ugyan megpróbálták lebeszélni, de tudták, ha lányuk valamit a fejébe vesz, azt nehéz onnan kiverni.
Apjától kapott egy feltöltött bankkártyát, a kocsiba bepakolt minden eshetőségre, és nekiindult a tervei szerint hatezer kilométeres útnak. Egyedül, tizenhét és fél évesen, alig féléves vezetői rutinnal. Édesanyja sírt, amikor megpróbálta lebeszélni.
- Mi lesz veled? Egy fiatal lány, egyedül, kiszolgáltatva mindennek, és mindenkinek.
- Maximum már nem leszek lány, ha hazajövök.
- Jaj, ne hülyéskedj, ez nem vicc.
- Ne aggódjatok, tudok vigyázni magamra. A városokat elkerülöm, és vidéken ott is normális emberek élnek.
Patrícia első nap Nürnbergig autózott, és a külváros egy kis panziójában keresett magának szállást. Reggel öt órakor indult el otthonról, és csak este hét órakor jelentkezett be szálláshelyén. Nagyon sokszor megállt, mert útközben csodás tájakon vezetett az útja, és mindenütt magába akarta fogadni a látványt, miközben rengeteg fotót készített útközben.
Második nap már nem kelt fel olyan korán, komótosan megreggelizett és elindult a következő esti cél, Brüsszel felé. A városokat útközben most is elkerülte, csak a természet szépségében gyönyörködött.
Amikor megérkezett, a belvárosban kereste meg az előre kiválasztott családi szállodát. Késő este volt, még nem volt éhes, ezért kiment egyet sétálni, és amikor már úgy érezte, hogy mindenki őt akarja leszólítani, gyorsan hazamenekült. A vacsora is elmaradt, útközben nem mert bemenni egy étterembe sem, hogy mielőbb biztonságban legyen, és a szálloda konyhája már bezárt, mire megérkezett.
Harmadik napját Patri a városban töltötte, egésznap sétált, és ismerkedett a számára idegen világgal. Nem szerette a városokat, de még utazása előtt elhatározta, hogy ezzel a településsel kivételt tesz. Jól felkészült a látnivalókból, tudta, hogy a legfontosabb turista látványosságokat egy központba zsúfolták, amely elég kicsi ahhoz, hogy akár egy nap alatt meghódítsák az érdeklődő idegenek.
A Grand Palace volt felfedező útjának kiinduló pontja. A város mozgalmas történelme során találkoztak itt királyok és hercegek, valamint itt égették meg az első németalföldi protestánsokat. Az épületek architektúrái és homlokzatai élénken idézik és illusztrálják a város korabeli társadalmi és kulturális életét. A tér ma a Világörökség része. Azt mondják a hozzáértők, hogy ez Európa egyik legszebb eklektikus tere. Kis macskaköves utcák indulnak innen, s gazdagon díszített, 17. századi szorosan egymás mellé épített barokk céhes házak veszik körül.
Minden épület különleges jellegzetességgel és házszám helyett saját névvel bír, mint például a Hattyú, amely most híres éteremnek ad helyet, s egykor Marx és Engels is itt üléseztek társaikkal. Vagy itt van a Star, amelynek az árkádjában egy síremlék húzódik meg, karja szerencsét hoz annak, aki megérinti.
Aztán itt van a brüsszeli városháza, talán a legszebb polgári épület egész Európában. 1402-ben épült, és túlélte a világháború kegyesen pontatlan bombázásait, amikor is a Grand Place épületeinek többsége erősen megsérült. Homlokzatát vízköpők és a nemesség szobrai díszítik, míg a 100 méter magas torony tetején a város védőszentje, Szent Mihály arkangyal áll. Jó lett volna az épületeket belülről is megnézni, de a rövid látogatásba ez már nem fért bele.