Reggeli után Patrícia a komppal visszament Angliába, és folytatta útját déli irányba, egészen Liverpoolig. A városban szállt meg, este megnézett egy Beatles show-t, és másnap végigjárta a híres együtteshez köthető helyeket. A városközpont elég kicsi ahhoz, hogy gyalog könnyen bejárható legyen.
Liverpoolban elképesztően sok múzeum és galéria található és a város műemléképületekben rendkívül gazdag.
Tizenharmadik nap az első úti cél Stonehenge volt, itt naplementéig sétált a hatalmas kőtömbök között, sokat fotózott, és közben beszélgetett egy fiatal idegenvezető lánnyal a létesítményről.
Kr. e. 2100 körül legalább 80 darab 4 tonna súlyú granulit oszlopot, kékkövet állítottak fel a terület közepén. Két bezáratlan koncentrikus kört formáltak. A tömböket félszáz kilométeres úton, tengeren, folyóvízen és szárazföldön szállították a helyszínre.
A bejáratnál felállított granulit oszlopokat úgy helyezték el, hogy a nyári napforduló idején a középpontból nézve a napkelte helyén legyenek.
Napnyugta után Patrícia elindult Dover felé, és mivel gyorsan besötétedett, egy út melletti motelben töltötte az éjszakát.
Másnap átkelt az alagúton, es estére Luxemburgba ért. Ez volt az utazás tizennegyedik napja.
Két napig apja belga üzleti partnerének vendége volt, ez alatt végigjárták a kis országot, gyönyörű helyeket mutatott meg neki vendéglátója. Ez egy igazán Patríciának való kis ország, itt még a főváros is olyan, mintha egy vidéki turistaúton járna.
Következő nap München külvárosában keresett szállást. Előtte Dachauban megnézte azt az egykori munkatábort, ahol annak idején apai nagymamája raboskodott.
Az utolsó nap egyhuzamban vezetett hazáig.
Tizennyolc nap alatt összesen hétezer kilométert autózott, túlteljesítette az eredeti tervét. Amikor erről otthon beszélgetett a szüleivel, apja lakonikusan megjegyezte.
- Most már bármelyik autómat kölcsönkérheted. Külön gratulálok, hogy útközben sem a kocsit, sem magadat nem törted össze.
A nyár további részét a fővárosban töltötte, barátaival járták a strandokat, és kirándultak a környező hegyekben.
A középiskola negyedik éve olyan gyorsan eltelt, hogy csak arra eszmélt, itt az érettségi.
A négy muskétás szétszéledt, mindenki másfelé vette az irányt, de ez után is rendszeresen összejöttek, barátságuk még sokáig fennmaradt. Aztán ezt a köteléket is lassan leamortizálta egy másik szorosabb kapocs, ahogy sorban családjuk lett, egyre kevesebbet tudtak találkozni.