Ismét egy átlagos nap, a megszokott menetrendben. Reggel úszás, utána reggeli, azután a délelőtti rendelés.
Ma egy huszonöt éves nő keresett fel, a barátjával két éjszakát töltenek itt. Nagy dilemmája, hogy partnere esküvőt akar mielőbb, de ő még nem áll készen rá. Megkérdeztem, akkor mi a gond? A fiú nagyon kapacitálja a házasságkötést, de ő nem biztos, hogy partnere az igazi. Azt tanácsoltam, ha így érzi, semmiképp ne házasodjon. De ő attól fél, ha nemet mond, elveszíti a vőlegényét. És az olyan nagy baj lenne? Igen, mert el tudja képzelni, hogy ezzel a fiúval éljen. Én meg azt mondom, ne ahhoz menjen hozzá, akivel együtt tud élni, hanem ahhoz, aki nélkül nem tud élni. A lány megköszönte a tanácsomat, és kifelé menet még azt mondta: „maga egy nagyon bölcs asszony”. Magamban arra gondoltam: „negyven év pszichiátriai tapasztalattal a hátam mögött ez már igazán elvárható”.