Vasárnap van, ma a King’s Kanyonhoz kirándulunk. Hat órakor már az Uluru melletti parkolóban voltunk, mert a napfelkeltét nem lehet elégszer megcsodálni. Most vagyok itt harmadszor, de minden alkalommal másként mutatja meg a szépségét. A felhőzet, az aktuális páratartalom, és ki tudja, még mi minden befolyásolja, hogy ez a fantasztikus jelenség milyen színeket varázsoljon a hegy köré.
Fél hétkor már mentünk is tovább, négy órás út várt ránk.
Kilenckor megálltunk egy rövid pihenésre, a szakácsok által összekészített piknikkosár bőséges választékából megreggeliztünk. Ez a berendezési tárgy is megérdemel néhány mondatot. Kívül vesszőfonatú, mint békebeli társa, csak abból úgy négy-öt beleférne. Az egyik fele egy kis akkumulátoros hűtőszekrény, menetközben a kocsi szivargyújtójáról tölthető. Ebben a részben három kivehető műanyagdobozban lehet a romlandó ételeket szépen szervírozni. A másik fele is két részre osztott. A hűtő melletti rész az italhűtő, a másik része edénytároló. Talpas üvegpoharak, porcelán tányérok, alpakka evőeszközök, szépen katonásan elrendezve. Két kerekén, mint a bőröndöt lehet húzni, az egész egy kis műremek.
A terepjárónkba van kinyitható kis asztalka, összecsukható székek, ötliteres ballonban ivóvíz, és még egy hatos karton Evian ásványvíz.
Innentől Lisa vezette az autót, és pontosan tizenegy órakor érkeztünk a célhoz. Több mint két órát sétáltunk a kanyon területén, aztán egy fa csenevész árnyékában megebédeltünk.
Hat órakor érkeztünk a szállodába, még vacsora előtt volt bőven idő egy jó kis pihenésre a medence partján.