Tizenöt éves korában Patrícia édesanyjával kettesben tizenkét napot töltött Izraelben a rokonoknál. Apjának két unokatestvére már kint született, egyiküket látogatták meg, aki Haifa városban lakik. Éjszaka repültek, hajnalban landolt a repülőgép, reggel öt óra volt, amikor a lakásba megérkeztek.
Patrícia másodszor ült repülőgépen, az utazás izgalmai már nem zavarták, és amúgy is csak három órás volt a repülés.
Nagynénje öt gyereket nevelt, megszokta, hogy katonás rendet tartson maga körül.
- Javaslom, hogy feküdjetek le, Patri biztosan nagyon fáradt.
- Dehogy fekszünk le, olyan kevés ideig leszünk nálatok, hogy kár az időt alvásra fordítani.
- Akkor mit szeretnétek csinálni? Én most főzöm az ebédet, délután elvihetlek benneteket valahová.
Végül mégis csak pihentek ebédig, utána körbejárták a várost. Sétáltak a gyönyörű Bahai kertben, aztán elmentek Akoba, ott is megnézték a Bahai kertet, a régi kikötőt, a Napoleon korabeli erődöt, és megették minden idők legfinomabb falafelét.
Körbejárták az arab negyedet, ahol mindent beborított a tömény fűszerillat. Apró zsúfolt és koszos üzletekbe nézelődtek, de a vásárláshoz nem volt gusztusuk.
A következő tíz napban a rokonok beosztották egymás között az időt, sokat kirándultak velük, végigjárták Izrael legfontosabb látványosságait.
Ez egy fantasztikus ország, ahol a jelen és a múlt egymást szorosan átkarolva bájolják el a turistákat. Az ország, melynek partjait három tenger mossa, a Földközi, a Vörös és a Holt tenger.
Másnap Jeruzsálemmel ismerkedtek meg. Hihetetlenül változatos maga a város, és a kacskaringós utcákon hömpölygő emberek tömege is. Három világvallás szent helye, keresztények, zsidók és muszlimok élnek itt hol békében, hol háborúban.
A várfalakkal körbezárt óváros szűk sikátoraiban végigsétáltak a Via Dolorosán, megálltak minden stációnál, és útközben betértek néhány apró boltba. Itt majdnem minden kapható, főleg csecse-becsék és töménytelen mennyiségű fűszer.
A séta végén feljutottak Golgota hegyére, ott fél órát elidőztek Krisztus keresztre feszítésének helyszínén, újabb fél órát eltöltöttek a Szent Sír Bazilikában.
Ezután visszasétáltak a szűk sikátorokon, majd irány a Getsemani kert, körbe járták azt a több mint kétezer éves olajfát, melynek tövében Krisztus és tanítványai megpihentek.
A kert közelében van Mária Magdolna temploma, amíg Patrícia belűről körbejárta, édesanyja imádkozott egyet.
Mária nem volt bigott vallásos, de otthon is minden héten egyszer elment kedvenc templomába, és néhány perces imával letudta Istenhez fűződő viszonyát.
Következő útjuk a "Lőszerek hegyére" vezetett, sétáltak a parkban, és megnézték a várost madártávlatból.
Rövid autózás után leparkoltak az elnöki palota előtti téren, és itt is lenéztek a városra, más nézőpontból, más látnivalók tárultak eléjük. Alattuk óriási temető a köves hegyoldalban, amerre a szem ellát csak a közel egyforma sírok tömege. Innen jól látható, hogy a város mely részét lakják az arabok, és melyiket a zsidók. Két egészen más világ, mintha a nagyon távoli őseik nem egy ágról fakadtak volna.
Még az óvárosban, a Via Dolorosán, egy arab étteremben finom falafelt ettek pitával, és később a belvárosban egy kávézóban fagylaltoztak.
Kora délután volt, amikor elindultak Betlehembe, és ott csak a Születés templomát nézték meg. Lebotorkáltak a meredek lépcsőkön a templom alatti barlangba, és amikor Mária letérdelt a jászol előtt, Patrícia megkérdezte édesanyját.
- Otthon eldicsekedsz a plébános úrnak, hogy merre jártál?
Anyja szigorúan ránézett és nem szólt semmit. Csak kint az utcán válaszolt a kérdésre.
- Nagyon jól tudod, hogy én csak istennel tartok kapcsolatot, a papokkal nem. Fogalmam sincs, hogy kedvenc templomomban ki a plébános.
- Jól van, csak humorizálni akartam, de tudom, hogy rossz helyen.