Reggel, mielőtt kényelmesen megreggeliztem, még volt időm egy gyors úszásra. A vízben ilyenkor csak néhány vendég van, bizonyára ők is a reggeli előtti felfrissülést keresik.
Amikor kiléptem a medencéből, hallom, hogy búgó bariton hangon valaki azt mondja „Ooh la la”. Ahogy mondani szokták, a legszebb férfikorban lévő sármos úriember úgy nézett, mint aki egy látomással szembesült. Már megszoktam, hogy rendszeresen rajtam felejtik a szemüket a férfiak, különösen, ha bikiniben látnak. Éreztem, hogy ez a rám csodálkozás még okozhat némi munkát a következő napokban. Semmi baj, elég nagy gyakorlatom van abban, hogyan hárítsam el a kéretlen közeledési kísérleteket. De az úr nem közeledett, csak bámult nyálát csorgatva, mint egy zavarodott tinédzser. Ez a jóember biztosan felkeres a rendelőmben, van már egy valódi páciensem. Sajnálom szegényt, mert ő randevút szeretne, helyette kezelést kap.
Délután a rendelési időm befejezésekor átsétáltam egy másik szállodába, minden pénteken öt és hét óra között az ottani vendégeknek tartok rendelést. A szálloda csak kétszáz méterre van tőlünk. Még több mint fél óra volt a rendelési idő kezdetéig, ezt a létesítmény igazgatójával, és helyetteseivel felhasználtuk az ismerkedésre.
Ezen a héten, szerdán, a másik szállodában még elődöm látta el a feladatokat, jövő héten már ez is az én reszortom lesz. A két másik szálloda vendégei egyébként itt a saját törzshelyemen bármikor felkereshetnek rendelési időben,
Hazaérve a szobámban várt egy üzenet, hogy előző esti barátaim szeretnének ma is velem bulizni. A tegnapi spontán parti híre bejárta a szállodát, és többen csatlakoznának hozzánk. Hát rajtam nem múlik, éljük az életet. Nem olyan hosszú, hogy egyetlen jó percét is kihagyjuk.
Lementem a konditerembe, utána úsztam egy kilométert, majd egy kellemes vacsora után egy kis pihenést is beiktattam a parti előtt. A buli olyan jól sikerült, hogy az igazgató szerint „erről még tíz évig beszélni fognak”. Megint hajnalban feküdtem le, nem volt szükség altatóra (amúgy máskor sem).