Mára nem terveztünk programot, Lisa már hét közben tudta, hogy miért. A reggeli ma is kimaradt. Tizenegy órakor mentem le a medencéhez. Úszás előtt és után ittam egy mangó dzsúszt, közben leúsztam néhány kilométert.
Lisa nem került elő, ezért megnéztem a szobájában. Szegény lány totálkáros volt, ő az éjjel helyettem is emelgette a poharat. Elmentem a bárba, és főzettem három adag olasz presszókávét, amit minden védekezése ellenére beléerőszakoltam. A hatás nem is maradt el, alig érte el a fürdőszobát, de mindent kiadott magából. Lefektettem, és hagytam pihenni, hogy majd később ránézek.
Mentem a saját szobámba, hogy ebédhez átöltözzem, amikor csörgött a telefonom. Ki kereshet ilyenkor, szombat délben? Annak a szállodának az igazgatója hívott, ahol másodállásban dolgozom. Arra kért, hogy ma menjek át hozzá egy munkaebédre. Az ötlet meglepett, és kíváncsivá tett, de természetesen ennek semmi akadálya nincs. Egy órában állapodtunk meg, volt időm kényelmesen elkészülni, majd átsétáltam a második munkahelyemre egy négy csillagos szállodába.
Kezdetnek ittunk egy koktélt, vendéglátóm azt javasolta, hogy ebédeljünk meg, és közben beszélgessünk.
Először arról faggatott, egy hónap elteltével hogy érzem magam. Tudja, hogy most április végéig van szerződésem, mik a további terveim? Lehetséges e, hogy esetleg tovább maradok? Egyértelmű volt a válaszom, hogy nem. Így is többet vagyok távol a férjemtől, mint szeretném.
Azután hirtelen váltott, beszéljek a férjemről. Még egy hónappal ezelőtt a bemutatkozásomkor említettem, hogy a férjem is szállodamenedzser volt egy évvel ezelőtti nyugdíjazásáig. Akkor megkérdezte, hogy hol tanulta a szakmát, és amikor mondtam, hogy Los Angelesben, csak annyit mondott: remek, ő is ott tanult. Most azt kérte, részletesen meséljek az eddigi életünkről, és férjem munkahelyeiről. Azt gondoltam, hogy csak kíváncsi, bár némi gyanú azért ott motoszkált bennem.
Egyetemista korunkban ismertük meg egymást, én orvosira jártam férjem közgázra. Egy egyetemi bulin találkoztunk, és szerelem volt első látásra. Ő egy évvel korábban végzett, és utána egy multi cégnél dolgozott néhány évig. Amikor én is lediplomáztam, az egyetemi klinikán kezdtem a pályámat. Két év múlva megszületett a fiunk, és utána öt év múlva a lányunk. Közben férjem egy szállodában lett gazdasági igazgató, később fél évig ugyanott igazgató, amikor elődje hirtelen meghalt. Tíz éves volt a fiam, amikor férjemet a nemzetközi szállodalánc beiskolázta a világ egyik legjobb szállodamenedzser képzését biztosító egyetemre Los-Angelesbe. Már úgy költöztünk ki, hogy nekem megvolt a munkahelyem egy Pszichiátriai klinikán. Akkor még a hazai orvosi egyetemi képzést a világon szinte mindenhol elismerték.
Öt csodálatos évet töltöttünk kint, és hazatérve férjem átvette egy ötcsillagos szálloda vezetését. Hat év múlva egy másik szállodát kapott, majd újabb öt év múlva ugyanennek a szállodaláncnak az európai igazgatója lett. Ez nagyon sok utazással járt, és bár többnyire együtt utaztunk, de ezt is meg lehet egy idő után unni. A férjem ismét váltott, a hazai legnagyobb szállodalánc menedzsmentjében dolgozott, és egy évvel ezelőtt nyugdíjba ment.
Az igazgató rám nézett, és megkérdezte: volna a férjemnek kedve átvenni tőle ezt a szállodát?
Elmondta, hogy egy másik szállodába megy dolgozni, Sidneybe. Megvan az utódja, de ő csak a következő év szeptember elején tud munkába állni, addig kellene valaki a következő nyolc hónapra.
Nagyon elkezdett pörögni az agyam. Nekem a szerződésem szerint április végéig itt kell dolgoznom. Utána terveztünk egy két hónapos körutat, de azt négy hónappal elhalaszthatjuk. Férjem vezeti a szállodát januártól augusztus végéig, az én munkaszerződésem április végéig szól, utána meg lógathatom a lábam. Na de négy hónapon keresztül? Miért ne, próbáljuk meg. A fontos, hogy így végig együtt leszünk. Jobb is, ha szeptemberben kezdjük a nagy kirándulást, akkor már tavasz van.
Még megettük a desszertet, és bementünk a rendelőbe, a számítógépemhez. Felhívtam skypen férjemet. és elmondtam neki a lehetőséget. Ránéztem így virtuálisan: „Mit szólsz hozzá? Amíg gondolkodsz, bemutatom az igazgatómat, beszélgessetek”.
Férjem pillanatok alatt képes dönteni, amíg a számítógép monitorja előtt mi helyet cseréltünk, ő már tudta, hogy vállalja. Én nehezebben hozok döntéseket, de borítékolni mertem volna, hogy mi lesz a válasza. Megint egy olyan szituáció, amikor nincs valódi választási lehetőségünk. Ez a sors (vagy isten) ajándéka.
Visszamentem a szállodámba, és egyenesen Lisa szobája felé tartottam, amikor látom, hogy ő az egyik vendéggel flörtöl éppen. Mint akit tetten értek, olyan gyorsan hagyta ott beszélgetőtársát. Már nyoma sem volt a másnaposságának, igaz, hogy egész nap nem tudott enni.
Elmeséltem neki a fejleményeket, és ő velem együtt lelkesedett. Még nem tudjuk, ő meddig fog itt dolgozni, mikor talál a szálloda új rendszergazdát? Gyanítom, hogy lenne rá jelentkező, csak az igazgatónk nem sürgeti, mert tervei vannak Lisaval. De a lányt most nem érdekli egy új kaland. Minden nap beszélnek a fiammal egy órát, és nagyon várja a találkozást.