A szerelmesek egyike továbbra is minden hét végén utazott, hogy másfél napot együtt töltsenek.
Patrícia általában vonatozott, neki ez kényelmesebb volt. Pénteken kocsival kiment a pályaudvarra, egy közeli parkolóházban letette az autót, és két óra után az IC-vel utazott. Ha Kristóf ráért, kiment elé a vasútállomásra, máskor taxival ment fel a házba. Kulcsa volt a lakáshoz, rendbe szedte magát, és többnyire a szülőkkel töltötte az időt, amíg szerelme hazajött. Vagy elment sétálni a hegyekkel és erdőkkel szegélyezett utcákon. Hétfőn visszafelé reggel nyolc óra után jött a vonata, tizenegy óra volt, amikor megérkezett a pályaudvarra, és kocsival ment az egyetemre. Apja egyik barátja osztályvezető főorvos volt az egyetemi klinikán, év közben a nem kötelező helyszínekre előírt gyakornoki időt nála töltötte, ezért a belső parkolóba volt belépője.
Kristóf autózott minden Patríciánál töltött hét végén, és hétfő hajnalban indult haza. Időnként volt hét közben is intézni valója a fővárosban, ilyenkor mindig ott maradt éjszakára barátnőjénél.
Még nem döntötték el, hogy hol fognak lakni az egyetem befejezése után. Patríciának nagyon tetszett szerelme szülővárosa, szívesen élt volna ott. De már annyira bedolgozta magát a pártban, tudta, hogy számítanak a munkájára. A vezér ezt egy baráti összejövetelen nyilvánosan is elmondta.
- Nem engedjük, hogy leköltözz Kristófhoz. Ha másként nem tudunk itt tartani, inkább elválok, és feleségül veszlek.
- Hallod Kristóf, komoly konkurenciád akadt.
Ekkor már a párt egészségügyi kollégiumában is Patrícia volt a vezető helyettese.
Az egyetem utolsó két évében sokat voltak gyakorlaton a főváros különböző egyetemi klinikáin.
Patrícia sebészetre szakosodott, minden lehetőséget kihasznált, hogy részt vegyen műtéteken.
Szerencséjére apjának volt egy másik orvos barátja, aki az egyik önkormányzati kórház sebész főorvosa volt. Patrícia sok időt töltött a kórházban, és asszisztált a főorvos mellett, csak úgy saját szorgalomból. Komolyabb feladatot persze nem kapott, de igyekezett mindent ellesni mentorától, és a többi orvostól.
Volt egy ápolónő az osztályon, akivel nagyon összebarátkoztak, nála húsz évvel idősebb családos asszony.
Új barátnője nagyon jó szakember volt, korábban felajánlották neki, hogy legyen főnővér, de ő nem vállalta. Mint mondta, a fizetése alig lenne több, a felelősség sokkal nagyobb, és nem lenne szabadideje. Pedig az nagyon kellett neki, mert a kórházi fizetését lakások takarításával egészítette ki.
Fél év múlva Patrícia barátnője panaszkodott, hogy egyszerre két helyen felmondott, nem bírta már a lakástulajdonosok szekatúráját. Összesen négy helyre járt takarítani, gyorsan keresni kell újabb lehetőségeket.
- Patri, nektek van takarítónőtök?
- Általában van, de anyám épp most küldte el a legutóbbit. Tudod, az én anyám nagyon igényes, kevesen felelnek meg neki.
- Háklis is?
- Nem, anyám nagyon rendes nő, csak magasak nála a követelmények. Akarod, hogy szóljak neki?
- Megkockáztassuk a barátságunkat?
- Attól nem félek, épp a napokban gondoltam rá, olyan zsánerű nő vagy, mint az anyám. Talán ezért is barátkoztunk össze. Itt a kórházban te pótolod őt.
- Ez nagyon kedves, de veled könnyű összebarátkozni, nagyon pozitív ember vagy, jó a kisugárzásod.
- A vőlegényem is ezért figyelt fel rám. Még szerencse, hogy ebben ilyen jó vagyok, mert soha nem vett volna észre. Az előző nője egy igazi bombázó volt.
- Szerencsés fiú, te biztosan sokkal különb vagy, mint a bombázó.
A barátnő a következő héten már a takarítónőjük is lett, és nagyon bevált. Precíz volt, gyors és tiszta, de Patrícia ezt nagyon jól tudta, számára ez nem okozott meglepetést. Anyja is megkedvelte a nőt, és nagyon jól összebarátkozott vele.