Reggelinél még találkoztam a házaspárral, „hivatalosan” is átadták lányukat megőrzésre. A délelőtti rendelésem idejében utaztak el, később hallottam, a mama milyen nehezen dolgozta fel, hogy egy szem gyermekétől tíz napra el kell szakadnia. Én a lelkükre kötöttem, hogy csak naponta egyszer beszélhetnek egymással telefonon. Lányuk életében először érezze magát szabadnak, élvezze a függetlenségét, ez fontos része a terápiának.
Ebéd után egy kis fürdést terveztem, de kiderült, hogy a lánynak nincs fürdőruhája. Nem vetkőzik le sehol, mert szégyelli a testét, ami jó jel, erre lehet építkezni. Minden tiltakozása ellenére átmentünk, a szomszéd szálloda butikjába, hogy a hiányt pótoljuk, végül egy gyermek méretű bikinit választottunk. Elmagyaráztam neki, muszáj naponta szembesítenie önmagát azzal, hogy az emberek mit gondolnak a látványról, ha rá néznek. Minél inkább utálni fogja a mostani alakját, annál inkább törekedni fog a változásra.
Rendelési időm után lementünk a medencéhez, és ahogy vártam szerencsétlen betegem nagyon rosszul érezte magát. Két csinos nő mellett egy száraz kóró, akin még a kisméretű gyermek fürdőruha is csak lógott. Alig várta, hogy túl legyen a tortúrán, és végre ruhát vegyen magára. Közben megbeszéltük, semmi más dolga nincs tíz napig, mint megfigyelni, mit és mennyit eszünk, és mozgunk. Nála is ez a végcél, de szép lassan napról napra kell eljutnia odáig, nem siettetve a változást. Kitűztem számára a legfontosabb szabályokat. 1. semmit ne erőltessen, 2. minden nap többet egyen, mint előző nap, 3. soha ne egye túl magát. A mozgását is úgy kell szervezni, hogy legyen egy folyamatos építkezés, de itt a változást csak hetekben, később hónapokban kell mérni. Később majd akkor lehet elégedett az eredménnyel, ha a kívánt testsúlyát stabilan tartani tudja. Ez a folyamat évekig fog tartani, és ha jól csinálja, húsz éves korától minden férfit az ujja köré csavarhat.