Reggel nyolc órakor az étteremben már hárman ültünk az asztalnál. Mostantól tíz napig a menetrendem kissé megváltozik. Megreggelizünk, és közben beszélgetünk. Étkezésről, mozgásról, a testünk karbantartásáról, nőiségünkről, de főleg a lelkünkről, a pszichés állapotunkról. Azt kértem új védencemtől, hogy míg én a délelőtti rendelésen vagyok, sétáljon egyet a szálloda előtt a Yulara úton. Egyelőre a séta célja mindössze annyi, hogy szokja a rendszeres testmozgást. Közben bemehet a szomszédos szállodákba, beülhet egy kávézóba. Egy órakor az ebédnél találkozunk, minden nap segítek neki kiválasztani, mit és mennyit egyen. Közben hasonlítsa össze a mi tányérunkkal a sajátját. Az utóbbi a jelen, az előbbi a végcél, a helyes táplálkozás felé vezető úton. Délután, amikor mi úszni megyünk, ő is jöjjön velünk, amíg mi a kalóriákat égetjük, ő napozzon, lubickoljon, és szokjon hozzá, hogy mi vár majd rá. Persze csak jó sokára, ha már lesz égetni való kalória. Most minden nap csak annyit ússzon, amennyi pihenteti, felfrissíti. Szépen, fokozatosan szokjon hozzá, hogy a mozgás az élete részévé váljon. Az a cél, hogy a sport, az állandó testmozgás is olyan létszükségletté váljon, mint a levegő, vagy az étkezés. Közben soha ne felejtse el, hogy minderre miért van szükség. Azt akarjuk, hogy ezzel a nem egyszerű küzdelemmel egy gyönyörű, szép és csinos nőt teremtsünk.
A vacsorát is hármasban fogyasztottuk el, és mint a másik két étkezésnél, itt is felügyeltem, hogy mit és mennyit eszik. Ma csak az általam szükségesnek vélt mennyiség egy részét ette meg, de még bizonytalan, majd ha teljesen elfogadja az irányításomat, két-három nap múlva, ez is rendeződik.
Közben kiderült, hogy hét éve nem evett semmi édességet, most ezen is változtatunk. A szállodában fantasztikus desszertek készültek. Eddig azt csináltuk Lisaval, hogy ebédhez mindketten mást választottunk, és megfeleztük. Megengedtem fiatal védencemnek, hogy mindkettőnk édességét megkóstolhatja.
Amíg én a másik szállodában dolgoztam, Lisa gondos anyukaként helyettesített. Végül is húsz év a korkülönbség közöttük, lehetne az édesanyja. Tovább vezetve ezt a gondolatmenetet, akkor én vagyok a nagymama.