Szombat van, délelőtt tizenegyig lustálkodtam, és mivel a reggelit kihagytam, egy frissítő úszás után már délben megebédeltem.
Délután csatlakoztam az ULURU-t meglátogató csoporthoz. Körbejártuk ezt a rendkívüli homokkő sziklát, egy őslakó idegenvezetésével. A kilenc és fél kilométeres utat négy óra alatt tettük meg, sokszor megállva, mert vezetőnk mindent szeretett volna elmondani erről a világon egyedülálló képződményről.
Este a vacsoraasztalomnál elém állt a tegnapi nyálcsorgató úr, és udvariasan megkért, engedjem meg, hogy néhány percre igénybe vegye a türelmemet. Mivel én is udvarias ember vagyok (többé-kevésbé), hellyel kínáltam. Két órát beszélgettünk, miközben megittunk egy üveg bort. Nem lesz az úr a páciensem. Bár nagyon bejövök neki, de érdeklődött utánam, és mivel boldog párkapcsolatban élek, nem fog zaklatni. Elmondta, hogy ki ő, mesélt az életéről, és amikor a bor elfogyott, mint jó barátok köszöntünk el egymástól, mindketten mentünk a saját ágyunkba aludni.