4.2.
A sikeres műtét után már magától érthető volt, hogy rendszeresen végzett operátori munkát. A legnehezebb műtéteket a főorvos végezte, de Patrícia azokon asszisztált, kollégáival együtt. Hetente egy vagy két olyan műtétje is volt, amit ő vezetett, és egy-két kolléga segített, de minden nap részt vett legalább egy Tim munkájában.
Még egy esete volt, amikor fontos döntést kellett hoznia egyedül. Az osztályra éjszaka bevittek egy baleseti sérültet, amikor ő volt ügyeletben. A szokásos protokoll az amputálás mellett szólt, ezért nem kezdte el a műtétet azonnal, csak a beteg állapotát stabilizálta, és várta, hogy egy tapasztaltabb orvost riasztani tudjon az adminisztráció. A főorvos egyik kollégával külföldön volt egy konferencián, és egy óra múlva sikerült utolérni a főorvos helyettest, aki várhatóan további egy óra múlva ér csak be az osztályra. Patrícia úgy gondolta, annyi időt nem várhat, két nővérrel és az altatóorvossal elkezdte a műtétet. A beteg férfi negyven körüli amerikai orvos volt, és Patrícia úgy gondolta, mindent el kell követni, mert fiatal a beteg ahhoz, hogy egy lábbal éljen. A szokásos protokoll ellenére úgy döntött, megkísérli elkerülni az amputációt, ha beérkezik a főorvos helyettes, átadja a műtét vezetését, aki még mindig dönthet az amputáció mellett. Amikor a kisfőnök megérkezett, és látta kolléganőjének emberfeletti küzdelmét a beteg érdekében, jóváhagyta Patrícia tevékenységét. Nem vette át az irányítást, beállt asszisztálni, és még két órát dolgoztak együtt, míg a műtétet sikerült befejezni. Patrícia nagyot kockáztatott, és nyert. Az ügyelet lejártakor néhány napra beköltözött a kórházba, hogy mindig a betege mellett legyen. Naponta többször maga szívta le a váladékot a seb körüli szövetekből, és aggodalommal figyelte, hogy vajon a döntése helyes volt?
Amikor a beteg magához tért, ő éppen aludt az orvosi szobában.
A férfi túljutott az életveszélyen, Patrícia megmentette a lábát. A főnővér azonnal felébresztette, hogy a jó hírt közölje, meg azért is, mert a beteggel nem tudott kommunikálni.
Patrícia röviden tájékoztatta betegét a történtekről, és szigorúan ráparancsolt, hogy pihenjen. Arról, hogy a lábát majdnem elvesztette, nem beszélt.
Még aznap megérkezett a beteg felesége, ugyancsak orvos, őt a főorvos tájékoztatta részletesen a férje állapotáról. Neki természetesen elmondta, hogy férje lábát amputálni kellett volna, de kolléganője másként döntött, inkább beköltözött az osztályra, hogy állandóan szemmel tarthassa a betegét. Patrícia ekkor már otthon volt, hogy végre kialudja magát.
Másnap reggel első útja a beteghez vezetett, aki mellett ott ült a felesége. A házaspár beszélgetett, és amikor Patrícia a kórterembe belépett, a férj rámutatott, és csak annyit mondott, "ő az". Az asszony felállt, magához ölelte a lányt, és remegő hangon, angolul mondta.
- Nagyon köszönöm kollegina, ön csodálatos ember, és a mi legnagyobb szerencsénkre kiváló orvos.
- Szerencsénk volt, rosszabbul is végződhetett volna.
- Hálát adok a jóistennek, hogy a férjem pont a maga kezébe került.
Az asszony nem akarta a férjét egy pillanatra sem magára hagyni, a főorvos hozzájárult, hogy azt az ágyat birtokba vegye, amit eddig Patrícia bitorolt. A balesetet szenvedett orvos még két hétig volt az osztályon, addig a felesége is az orvosi szobában lakott.
A két nő közben összebarátkozott, és amikor az orvost átvitték egy magánklinikára a rehabilitációs kezelésekre, Patrícia többszöri nekifutás után rábeszélte új barátnőjét, hogy lakjon náluk a vendégszobában, amíg férje kezelése tart.
4.3.
Közben kiderült, hogy az orvos házaspár Afrikában, az Orvosok Határok Nélkül szervezetben dolgoztak. A férj egy konferenciára jött az országba, amikor baleset érte, és az asszony azonnal ide utazott, ahogy értesült férje állapotáról. Munkájukat ott felmondta, mert végig a férje mellett akart lenni, a teljes gyógyulásáig. Felmerült, hogy hazavigye párját, és az utókezeléseket már Amerikában kapja meg, de úgy döntött, hogy maradnak. Ezt megérkezése után egy héttel mondta el a főorvosnak.
- Ahol olyan orvosok dolgoznak, mint Patrícia, ott jobb kezekben van a férjem, mint otthon. Keresünk egy magánklinikát, ahol az utókezelést megkaphatjuk.
- Ebben tudok segíteni, az ország egyetlen ortopédiai magánkórházának a főorvosa jó barátom.
Olivia, az új barátnő, bár elfogadta, hogy férje megmentőjének családjával lakjon, de minden nap csak késő este ment haza, vacsorát mindig a férjével együtt evett a magánklinika éttermében. Esténként még egy órát beszélgettek Patríciával, miközben megittak egy üveg bort, minden nap mást, és kizárólag csak hazait.
Estéről estére sokat tudtak meg egymásról, és a két országról. Már két hete tartottak az esti szeánszok, amikor a vendég elmondta, hogy férjével már napok óta beszélgetnek arról, hogy szeretnék jótevőjüket meghívni egy hosszabb nyaralásra.
- Nemsokára mi hazamegyünk, és legalább még fél évig nem akarunk dolgozni. Szeretnénk vendégül látni téged, és a barátodat, egy hosszú nyaralásra Amerikában. Elviszünk benneteket a legszebb helyekre, megismeritek az országot, és nagyon jól fogtok szórakozni.
- Ez nagyon kedves, de több akadálya is van. Három hét múlva megyünk a spanyol tengerpartra egy másik hálás betegem hajójára. Két hétig leszünk a tengeren, utána jövünk haza, én dolgozom, a barátom meg keres a fővárosban új munkahelyet, mert a vidéki állását felmondta, hogy együtt élhessünk.
- Akkor csak a te munkádat kéne egy kicsit szüneteltetni, ezt én elintézem a főnököddel. Szeretnénk a kórháznak segíteni, erről úgy is beszélnem kell vele. És ha lehetséges, szeretnék a másik hálás betegeddel találkozni.
- Holnap jön a kórházba az utolsó ellenőrzésre, ha akarod, ott beszélhetsz vele. Csak kérlek, hogy ne szervezkedjetek, ezt a hajókázást is úgy erőszakolták rám.
- Ott leszünk Markkal együtt. Egyébként ma tudtam meg, hogy pár nap múlva Markot elengedik a kórházból. Mit javasolsz, utazzunk haza, vagy előtte menjünk még el egy utó-utókezelésre valamelyik fürdőhelyre?
- Hát az biztosan nem ártana neki, nagyon jó ilyen helyek vannak nálunk, holnap bent megnézhetjük a lehetőségeket.
Másnap Olivia és Mark együtt mentek a korházba, találkoztak Gáborral, és menyasszonyával, akik elhívták a házaspárt egy kávézóba, amiből közös ebéd lett, és Patrícia távollétében jó nagyot szervezkedtek.
Miután elmondták egymásnak a saját történetüket, és szentté avatták Patríciát, Olivia kérte a fiatalokat, segítsenek a hőst rábeszélni, hogy fogadja el az amerikai utazást. Gábornak zseniális ötlete támadt.
- Gyertek el ti is a hajónkra, két hétig együtt leszünk éjjel és nappal, ha közben nem tudjátok meggyőzni, akkor kirakjuk egy szigetre, és ott hagyjuk.
- Mekkora hajótok van?
- Egy Bavaria 51 típus, három hálófülke, mindegyik saját vizesblokkal, és egy tágas étkezős konyha. Éppen három párnak ideális. Gyertek el, nagyon jól fogjátok érezni magatokat.
- Lenne hozzá kedvünk, ugye Mark? Csak mit szól hozzá Patrícia, vagy a barátja?
- Tetszeni fog nekik. Te is ismered Kristófot, nagyon jó arc. És a hajó kényelmes három párnak is. Hatosban biztosan jobb lesz a buli.
- És ha kiderül, hogy összeférhetetlenek vagyunk?
- Akkor az első kikötőben kiteszünk benneteket. De itt ebéd közben nem ez jött le rólatok.
- Most már csak az a kérdés, hogy adjuk ezt be a jótevőnknek.
- Hét végére meghívom őket a házunkba, gyertek el ti is.
Patríciát volt betegei bekerítették, és Kristóf mindenben partner volt, végül is a lány egyedül maradt, és megadta magát.