Mai egyik vendégem elmondta, hogy San Franciscoban dolgozik, és ott bérel harmadmagával egy lakást. Minden hét végén hazamegy a közeli kisvárosba, a szüleihez. Fél éve mindkét helyen van barátja, és bár ezt a kettősséget nem szereti, de mindkettővel jól érzi magát. Azt kérdezte, mi alapján döntse el, hogy melyiket válassza?
Megmagyaráztam neki, hogy ha nem tud dönteni, akkor egyik sem a nagy Ő. Élvezze a fiatalságát, és legyen nyitott újabb kapcsolatokra is. Ez utóbbi persze nagyon nehéz két barát mellett. De soha ne adja fel, a sors (isten, vagy teremtő), neki is szánt valakit, és az a dolga, hogy őt megtalálja. Ha a két barátjával tölti minden idejét, csökkenti a nagy találkozás lehetőségét azzal a harmadikkal, akire vár. Legyen mindig nyitott a világra, az emberekre, és élvezze az életet. A boldog emberek szeretnek élni, legyen ő is minél boldogabb. És amíg a kapcsolatai között nincs egy, amelyik a többinél fontosabb (nem kicsit, de nagyon), gondolja át, hogy ezt a kettősséget érdemes e fenntartani. Én alapvetően nem vagyok bigámiapárti, de nem tartom isten ellen való véteknek, ha valakinek párhuzamosan több kapcsolata van. Ugyanakkor egy ilyen szerelmi háromszögben az ember hazugságban él, és az nem jó.