Reggeli előtt még úsztunk egyet fent a medencében, és a szálloda gépkocsijával kimentünk a repülőtérre.
Az Uluru repülőtérre Lisa jött ki elénk, úgy ugrott a nyakamba, kétség nem fér hozzá, hiányoztam neki. Még nem érzi magát biztonságban nélkülem, ezt kell a jövőben megoldani, de van rá bőven időnk.
Az ebédet kissé megkésve, de már a saját szállodánkban fogyasztottuk el. Asztalunknál ült a szálloda igazgatója is, meg akarta ismerni a férjemet. És Lisa is ott volt, mint az árnyék követ bennünket. Ebéd után visszatereltem őt a munkájához, a mai napom szabad, meg akarom mutatni páromnak a szállodát, és később a másikat is, melyet hamarosan át kell vennie.
Ebéd után azt javasoltam férjemnek, hogy pihenjünk egyet, de őt már hajtotta a szakmai kíváncsiság. A szállodánk bemutatását végül az igazgatóm vállalta magára, ragaszkodott hozzá, hogy leendő kollégájának eldicsekedjen az általa vezetett létesítménnyel. És őszintén bevallotta, szeretne egy ilyen tapasztalt kollégától visszaigazolást kapni, esetleg javaslatokat a jövőre vonatkozóan.
Tudtam, hogy most jó időre el lesznek foglalva a fiuk egymással, megnéztem az asszisztensemet, hogy boldogul nélkülem. Kiderült rám nincs is szükség, ezért lementem a medencéhez, úszkáltam és napoztam.
Még késő délután átmentünk férjem leendő munkahelyére, hogy ott is körbevezessem, de pár perc múlva csatlakozott a szálloda igazgatója, párom elődje, és miután összeismerkedtek, átvette a vezetést. De még közölte velünk, hogy a vacsorát itt fogjuk elfogyasztani hármasban. Megint feleslegessé váltam, benéztem a butikba, sétáltam, és amikor nagy sokára visszamentem a fiúk még mindig egymással voltak elfoglalva.
Vacsoránál kellemesen elbeszélgettünk, de szakmázni nem engedtem a váltótársakat. Holnaptól még ebben az évben van nyolc munkanap, az elég lesz az átadás-átvétel lebonyolítására.
Lisa már alig várta, hogy visszamenjünk a szállodába, és annyira követelőzött, hogy hármasban lementünk a bárba. Amikor a férjemmel táncoltam, ő áhítattal nézett bennünket, egy kívülálló azt hihette volna, hogy szerelmes a férjembe. Többen felkérték, de ő minden közeledést udvariasan elhárított. Készült a fiammal való nagy találkozásra, és még gondolatban sem akarta megcsalni őt. Tudat alatt arra számít, hogy azt a lelki támaszt, amit én jelentek most neki, gyermekünktől is megkapja majd. Én tudom, hogy sokkal többet is fog kapni, bízom a fiamban, hogy jól fogja majd kezelni a helyzetet. A lány már most látatlanban is fülig szerelmes, férjem csak mosolyog az egész történeten.