Megérkezésem óta a mai az első nap, amikor átadhattam magam a nagy semmittevésnek. Úgy éreztem, mintha én is a szálloda vendége lennék. Napoztam, úsztam, kóstolgattam a finom koktélokat, és a szakácsok műremekeivel degeszre tömtem a bendőmet. Estére bele is fáradtam a nagy semmittevésbe.
Láttam hódolómat, amikor beszállt a gépkocsiba, a reptérre menet. Bulizó partnereim már előző nap elrepültek. A legtöbb vendég csak egy két éjszakát tölt a szállodában. Azért jönnek ide, hogy megnézzék az ULURU-t, esetleg kirándulnak egyet a sivatagban.
Mivel egész nap nem volt dolgom, gondolkodtam, és ilyenkor jönnek a legvadabb ötletek. Szervezhetnénk párterápiás csoportfoglalkozásokat. Egy hetes turnusokban, mennyi házasság megmentését tudnám segíteni. Vagy rosszul működő párkapcsolatokat jó irányba terelni. Az igazgatótól tudom, hogy a szálloda kihasználtsága alig több ötven százaléknál. Ezt az ötletet eladom neki, majd holnap. A mai lustálkodásom semmiképp nem akarom megzavarni holmi munkamegbeszéléssel. Sokat úsztam, de még egy fél órás mindent megizzasztó kondizást beiktattam. Otthon is hetente kétszer-háromszor használom kis konditermünk kínzópadját. Többnyire fél óra alatt minden bűnömet levezeklem. Akkor hagyom abba, ha a trikómtól a bugyimig minden ruhadarabomból csorog az izzadság.
Hét órakor mentem vacsorázni, és már éreztem, hogy nagyon jó lesz utána lefeküdni. A víz, a nap, és a több kilométernyi úszás a legjobb altató.
Vacsora után férjemmel lebonyolítottuk a szokásos napi távkapcsolati programunkat, és irány az ágy. Reggel hét óráig én voltam a legbékésebb mormota.