Hazatérésük másnapján Patrícia meghívta vacsorára az egész társaságot, hogy megbeszéljék a továbbiakat.
A lány szüleinek házában vacsora közben kint a nagyteraszon megbeszélték az előttük álló utazás körvonalait, és időpontját. Csak Patríciának kell szervezkednie, vagy fel kell mondania munkaviszonyát, vagy kérni kell egy hosszabb fizetés nélküli szabadságot. Kristófnak még nem volt munkahelye, Gábor az apja cégében dolgozott, Éva munkája meg az volt, hogy mindig szép legyen. Végül Mark ötlete kínálkozott a tökéletes megoldásnak.
- Beszélek apámmal, hogy a kórháza adjon neked egy ösztöndíjat másfél évre. Kijössz, körbejárod Amerikát, és közben elintézzük az afrikai munkalehetőséget. Oda majd apámék fognak küldeni.
- Ez nagyszerű, akkor a fizetés nélküli szabadságot simán el tudom intézni.
A társaság már korábban beszélt arról, hogy Mark apjának van egy plasztikai sebész magánklinikája Los Angelesben.
A fiatalok a szülőkkel együtt Malibuban laknak, egy kéthektáros telken lévő két önálló házban. Olivia gyermekgyógyász, és Mark idegsebész.
Amikor összeházasodtak mindketten egy állami kórházban dolgoztak, ott ismerték meg egymást. A városban volt önálló lakásuk, és amikor Mark apja megvette a birtokot a két különálló házzal, ők is odaköltöztek.
Gyermekük nincs, de soha nem kutatták, hogy miért, egyikük sem akarta tudni az okát. Négy éve, Mark negyvenedik születésnapján döntöttek úgy, hogy három évre Afrikába mennek, az Orvosok Határok Nélkül szervezet munkatársaiként. Mindketten felmondtak munkahelyükön, és nekivágtak a nagy kalandnak.
A hajón út közben sokat meséltek élményeikről, és apróbb, nagyobb sikereikről. Megszerették Afrikát, és az ottani embereket, de mint mondták ennyi elég volt. Hazamennek és élik korábbi életüket. Felmerült bennük, hogy egy afrikai gyereket örökbe fogadnak, de még nem döntöttek, csak kóstolgatják a lehetőséget.
Két nap múlva Mark és Olivia hazarepültek, hogy előkészítsék a két pár érkezését.
Patrícia néhány nap múlva megkapta az ösztöndíjról rendelkező papírokat, főnökével már előtte megbeszélte terveit, és a segítségével jóváhagyatták a minisztériumban a kikérését.
Még volt egy nagy meccse, saját pártjában be kellett jelenteni, hogy még másfél évig nélkülözni fogják őket.
A párt elnöke tajtékzott, hogy a választási előkészületekben nem vesznek részt. Nagyon számított rájuk, az egészségügyi program kidolgozásában.
Ami ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a szülők mindkét részről megértéssel fogadták a döntésüket. Úgy gondolták, hogy minél többet látnak a világból, annál értékesebb emberek lesznek.
Két hét maradt a szálak elvarrására. Kristófnak egyszerűbb volt a dolga, még nem volt új munkahelye. Patrícia ezt a két hetet ledolgozta, új betegeket már nem kapott, csak besegített kollégáinak. Közben hetenként három ügyeletet is vállalt, mintha előre tehermentesíteni akarná az osztályt.
A párt egészségügyi kollégiumának ülésén mindketten átadták az előkészített anyagaikat kijelölt utódaiknak. A pártelnök is jelen volt, és mint aki bosszút akar állni a két cserbenhagyón, megjegyezte.
- Kristóf, a következő választás után miniszter lehettél volna, hát ezt most elkúrtad.
Ők nem szóltak semmit, tudták, hogy a főnök nagyon neheztel rájuk. Később már a vezér távollétében a kollégium vezetője csak kettejüknek mondta csendben.
- Csak azért mondta, hogy Patríciának lelkifurdalása legyen.
Az augusztusi állami ünnepen a tűzijátékot együtt nézte meg a két család. Kristóf szülei feljöttek a fővárosba, hogy másnap a repülőtéren közösen búcsúzhassanak el a fiataloktól.