Már rutinosan kezdtem el második, immár teljes hetemet. A reggeli órák mindig a megszokott napirend szerint zajlottak. A ki nem hagyható melltorna a szobámban, úszás fél óra, kiadós reggeli, komótosan, élvezve az ízes falatokat. Minden reggel gondoskodtam a fehérje bevitelről, váltakozva hal, tojás, fehér hús, vagy felvágott formájában. Egy kis gyümölcs, és a végén a szokásos olasz eszpresszó. Kenyeret nem ettem, de a reggelit mindig valami isteni desszerttel fejeztem be. Szuper volt a konyha, a szakácsok első osztályúak, a cukrászok zseniálisak. A főcukrász később jó barátom lett, miután megtanítottam somlói galuskát, és almás rétest készíteni.
Minden délelőtt háromnegyed tízkor már a rendelőmben voltam. Ha nem volt páciensem, a rendelési időben olvastam és interneteztem. Utána úsztam egyet, és egy órakor ebédeltem. Legtöbbször egyedül, néha egy vendéggel, vagy az igazgatóval.
Háromnegyed kettőkor ismét a rendelőben voltam, és ha nem volt vendégem, éltem a szerelmi életem a számítógépemmel.
Szerdán és pénteken délután öttől hétig a szomszédos szállodák egyikében fogadtam a tanácsomra szorulókat. Kedden és csütörtökön ezt a késődélutáni időt a konditeremben töltöttem, a szokásos vezeklés a bűneimért. Vacsora előtt még egy kiadós úszás, de az önsanyargatós napokon ez gyakran kimaradt.
Nyolc és kilenc óra között mentem le az étterembe vacsorázni, eleinte többnyire egyedül, vagy a személyzet egy-két tagjával. Ha volt kedvem, még egy kis időt eltöltöttem a bárban, és utána a férjemmel éltem egy kis házas életet a skype segítségével.
Begyakorlott menetrendem volt, soha nem unatkoztam. A szombat és a vasárnap volt a lustálkodás és a semmittevés napja. Időnként kirándultam, máskor reggel sokáig ágyban maradtam, utána a medence partján loptam a napot. Közben kiadósakat úszkáltam, hogy utána lelkiismeret furdalás nélkül ihassam a koktélokat.