A repülőtéren négy család búcsúztatta a két fiatal párt, körülöttük ott volt a levegőben a feszültség. Éva és Gábor szülei csak két hónapig nem találkozhatnak gyermekeikkel, de Patrícia és Kristóf lehet, hogy csak másfél év múlva jön haza. Vajon épségben megérkeznek?
Mária zokogott, nehéz volt elengednie első szülött gyermekét. Patri öccse csodálatosan viselkedett, átölelte anyját, és vigasztalta, közben nővérétől is nagyon melegen búcsúzott el. Ez a fiú csupa szív, és ők még sem kerültek soha közel egymáshoz.
Kilenc óra volt a repülési idő New Yorkig, ablak mellett ültek egymás előtt. Útközben állandóan csereberélték a helyeket, hogy az éppen aktuális beszélgető partnerek egymás mellett legyenek. Patrícia vitt egy könnyű altatót, ezt mind a négyen bevették az első étkeztetés közben, így átaludták az utazás nagyobb részét. Évát úgy kellett felkelteni, amikor a reggelit hozták.
Simán landoltak, és az útlevélvizsgálat is elég gyorsan lezajlott.
A kijáratnál amerikai barátaik vártak rájuk, és egy kis busszal először a szállodába mentek. Az út fél óra volt a Kennedy repülőtértől a Central parkig. A hangulatos, ugyanakkor elegáns szálloda bejárata az 58. utcában van, de szobáikból a legfelső szinten közvetlenül a parkra nyílt a kilátás. Ha az ablak elé álltak, mintha egy helikopterből fentről néznék a hatalmas parkot.
A szálloda halljából, ahogy az utcára kiléptek, közvetlenül mellettük volt balra a híres ötödik sugárút.
Olivia és Mark felkísérte őket a szobáikba, és miután a csapat együtt megcsodálta a fantasztikus panorámát, megkérdezték vendégeiket.
- Elfáradtatok a repülésben? Akkor csak délutánra csinálunk programot.
Kiderült, hogy senki nem akar pihenni, ehelyett sorban megnézték a három egymás melletti szobát, utána sétáltak egy nagyot a Centrál Parkban. Egészen a Bethesda teraszig jutottak el, és a tó partján a Loeb Boathouse étteremben ebédeltek. Visszafelé az ötödik sugárúton lementek a szent Patrick katedrálisig, ez volt Patrícia kívánsága.
- Anyámnak megígértem, hogy ha megérkezünk, írok egy sms-t, és imádkozom egyet a st. Patrick-ban. Az üzenet már elment, most essünk túl ezen is, és nekem a továbbiakban nem lesz külön kérésem.
- Eddig nem tudtuk, hogy hívő vagy, a hajón ez nem derült ki. - Mondta Mark.
- Jól tudtad, ha nem tudtad. De anyám az, a maga módján, és most az ő kívánságát teljesítem.
- Az mit jelent, hogy a maga módján?
- Hisz istenben, de nem hisz a körülötte kialakított szemfényvesztésben. A templomokba bemegy imádkozni, de misére nem jár, a papokat kerüli.
- Ha apámnak elmondom, rögtön beleszeret anyádba.
- Sajnos nincs esélye, az én szüleim egy életre összeboronálták magukat.
- Én olyan hosszú időre nem tervezek.
- Ezt meg sem hallottam, különben kénytelen lennék itt a tóba fojtani téged, - tette hozzá Olivia.
A katedrálisig a fél órás útból jó egy óra lett, hála a lányok kirakatnéző kedvének. Éva bankkártyája egész úton viszketett, de Olívia megakadályozta, hogy kificánkoljon a zsebéből.
- Nem engedem, hogy akárhol költsd a pénzed, majd elmegyünk vásárolni is. Ugyanezt máshol megkapod fele áron.
A katedrális gyönyörű volt, utána még sétáltak a sugárúton, és visszafelé bementek a Rockefeller Centerbe. Mire a szállodába megérkeztek, már koraeste volt. Kicsit felfrissítették magukat a szobáikban, és a szálloda éttermében megvacsoráztak. Aztán a kötelező páros tornagyakorlat után aludtak reggelig. Fárasztó volt a nap, a repüléssel, és a sok sétával.