Mark szülei várták őket a repülőtéren két kocsival, és Malibuban különleges vacsorával köszöntötték a fáradt utasokat. Lecsós báránysültet kaptak, a házvezetőnőjük egy magyar étteremben faggatta ki a főszakácsot, az autentikus lecsó receptjét préselte ki belőle.
Vacsora után a szokásos borozgatás mellett beszélgettek. Patrícia leendő főnökével osztotta meg a gondolatait.
- Szeretnék mielőbb munkába állni, de azt hiszem, hogy előtte illene hazamennem a szüleimhez, csak néhány napra.
- Döntsétek el, hogy mit akartok, dolgozhattok már holnap is, de kezdhettek akkor is, ha visszajöttök.
- Nagyon jó lenne már holnap dolgozni, de muszáj hazamenni, hogy a családdal néhány napig együtt legyünk. Utána úgyis sokáig nem láthatjuk őket.
- Miért nem? Bármikor meglátogathatnak benneteket, akár most is.
- Ezt nem gondolod komolyan, anyám bele is halna, ha előkészületek nélkül kéne utaznia. Még vendégeket is úgy fogad, hogy legalább egy héttel előbb megbeszéli.
- Sokat stresszel édesanyád?
- Állandóan, mindig keres rá okot. Ha nem talál, akkor maga csinál egyet.
- Tudod mit? Mindketten beszéljétek meg a családdal, hogy jöjjenek ki hozzátok. Készüljenek fel rá, bármikor jöhetnek, két hét, egy hónap, ahogy nekik jó. Ti meg elkezdhettek dolgozni. Ha itt lesznek, kaptok néhány nap szabadnapot, egyébként a feleségem gardírozza őket. Voltak már Los Angelesben?
- Igen, a szüleink mind a négyen már voltak, de az öcsém még nem.
- Úgy emlékszem ő most 20 éves, szólunk Elisabethnek, hogy foglalkozzon vele, amíg itt van.
- Ő kicsoda?
- A házvezetőnőnk lánya, a partin láttad, segített a felszolgálásban.
- Jaj, az nem jó! Nagyon csinos, az öcsém mindenáron meg akarja majd hódítani.
- És mi baj lehet belőle, kárt már biztosan nem tehet benne.
- Jaj, de disznó vagy, látjátok ő is férfiből van, - monda a felesége.
Tíz óra után az egyik telefonvonalon Patrícia, a másikon Kristóf hívta a szülőket, hogy megnyugtassák őket, itt minden rendben, és a közös családi látogatás lehetőségét is megbeszélték. Máriát sokkolta a hír, hogy lánya azt akarja, menjenek ki hozzájuk.
- Valami baj van? Mi történt, veletek? Ugye nem vagy beteg?
- Anya, nyugodj meg, nincs semmi baj, sőt. El akarjuk kezdeni a munkát, és arra gondoltunk, hogy előtte pár napra hazaugrunk. De Richard látva, hogy már be vagyok sózva, azt javasolta, hogy gyertek ki ti. Akkor jöttök, amikor akartok, és addig maradtok, amíg kedvetek tartja. Ha kijöttök, holnap már dolgozni fogok.
Végül megegyeztek, hogy otthon a szülők egyeztetnek, és együtt jönnek, ahogy tudnak.
Richard ragaszkodott hozzá, hogy ha a két család kijön, ne menjenek szállodába. Az ifjú pár átköltözik a nagy házba, a szülőknek és Patrícia öccsének átadják a kis házat.
- Annyira megszoktunk benneteket, mintha a saját gyerekeink lennétek, semmiben nem fogtok zavarni. Szobátok itt is van, de megkaphatjátok a garázs feletti vendéglakást, ott teljesen el lesztek szeparálva. Gáborék meg addigra már hazautaznak.
Néhány nap múlva reggel hét óra előtt csöngött a telefon a kis házban, épp készülődtek, hogy átmennek reggelizni.
- Fogadjunk, hogy anyám az! Szervusz, anya tudtam, hogy csak te lehetsz ilyen korán.
- Szervusz, kincsem már alig vártam, hogy felhívhassalak. Két hét múlva megyünk, de három napot New Yorkban töltünk, és nyolcadikán este nyolckor leszünk Los Angelesben.
- Nagyszerű a repülőtéren várunk benneteket.
- Mond, tényleg ne menjünk szállodába? Nem akarunk annyian a nyakukra menni.
- Anya, összesen tíz szoba van a két házban, el fogtok férni. És Mark miatt annyira hálásak, adjátok meg nekik a lehetőséget, hogy azt érezzék, törlesztettek. Richardot amúgy sem szabad megbántani, a főnököm. Meg fogod szeretni, nagyon klassz pasas.
- Nekem már van egy klassz pasasom, ő elég lesz a hátralévő ötven évre.
- Jaj, anya, nem arra buzdítalak, hogy csald meg apát! De Richard akkor is szuper arc, és nagyon sármos férfi. Ha egyszer öreg barátot akarok, biztosan ilyen lesz.
- Ezt meg sem hallottam.