Gáborék közben hazautaztak, és elindult az új élet egy osztályon felüli klinikán.
A kórház a város egyik legszebb helyén volt, egy sokemeletes irodaház legfelső két szintjén. Az épület középpontjában a felső szinten volt a recepció, a büfé, és a társalgó. Ezek külön helyiségben, de ajtó nélküli átjárókkal összekötve. A vizes blokk külön kis előtérből nyílt. A recepciótól jobbra és balra, egy nagyobb és egy kisebb terület, a közlekedők a recepcióról nyíltak. A nagyobb területen belül volt egy nagy tárgyalószoba, az orvosi pihenő, egy vizsgáló, és két VIP szoba. A kisebb területen belül a főorvosi szoba, egy vizsgáló, nővérszoba, és egy VIP szoba. Minden helyiségnek saját belső vizesblokkja. Az épület mindkét oldalán tetőterasz, erre a recepcióról, és a VIP szobákból volt a kijárat. A három VIP szoba terasza a többi területtől zöld üvegfallal elválasztva. Az alsó szint is két egységből áll. A fenti nagyobb terület és a recepció alatt két műtő, egy kötöző, diagnosztikai helyiség, raktárak, és egy orvosi vizsgáló került elhelyezésre. A műtők mellett egy-egy beteg pihenő, a frissen műtöttek részére. A másik irányban az épületet középen folyosó vágta ketté, erről nyílt hat egyszemélyes betegszoba, egy konyha, és egy nővér pihenőszoba. A központi liften kívül volt egy nagy lift csak a két szint között, a műtők mellett, és egy magánlift, mely a főorvos szobája melletti előtértől csak a földszintig közlekedett. Ezt használták a VIP betegek.
Az épületben volt egy nagyon jó étterem, a betegek lemehettek étkezni, vagy a szobájukba kérhették az ebédjüket és a vacsorájukat. A reggelit a büfében, vagy a szobájukban fogyaszthatták el.
A személyzet és a betegek egyforma karórát használtak, ez óraként is funkcionált, de ez a szerkezet nyitotta az ajtókat, személy szerint beprogramozva. Ugyanezzel fizettek az étteremben és a büfében, és a költségeket beépítették a számlájukba, amikor elhagyták a klinikát.
Minden szobában volt mini bár, természetesen alkohol nélküli italokkal, édességgel. Citromos teával és amerikai kávéval az ápolók rendszeresen feltöltötték a termoszokat. De a büfében volt francia és olasz kávé.
A személyzet is az étteremben és a büfében fogyaszthatott az órájukkal, de az ő költségeiket a klinika fedezte.
Az orvosoknak a munkanapjuk reggel nyolckor kezdődött, mindig egy megbeszéléssel a tárgyalóban. Előzőleg már mindenki megnézte a saját betegét, és itt beszámoltak az állapotukról. Ezeken a megbeszéléseken jelen volt a főnővér is. A három VIP szoba betegeire mindig egy nővér volt beosztva, összesen hárman 24/48 órás váltásban. Az alsó szinten egyszerre két nővér volt szolgálatban, szintén 24/48 órás váltásban összesen hatan. Volt még két nappali nővér, nekik volt altatóasszisztensi vizsgájuk is. Ők reggel nyolctól délután négy óráig dolgoztak, hétfőtől péntekig. Főleg a műtétekben vettek részt, vagy segítettek az éppen szolgálatban lévőknek. És volt még a főnővér, mindenki vezetője, egyébként mindenes. Ő héttől délután háromig dolgozott, heti öt napon át. Az orvosi karban négy plasztikai sebész orvos, közülük egynek aneszteziológusi vizsgája is volt. Mindenki felett a főnök, neki a plasztikai sebészet mellett még három szakvizsgája volt.
Ebbe a környezetbe került be a két fiatal orvos. Patrícia alkalmazotti státuszba került, neki még korábban megkérték a zöld kártyát. Kristóf munkavállalási engedélyét is elindították a napokban, de eddig még nem kapták meg, ezért ő nem kerülhetett állományba.
A kilenc vendégszobából általában egy-kettő üres volt, csak ritkán, hetente egy-két nap volt telt ház. Ugyanakkor naponta több olyan beavatkozás is volt, amelyek után a betegek még aznap távoztak az intézményből. A műtők melletti pihenők az ilyen betegek részére lettek berendezve. A napi beavatkozások több mint fele ambuláns kezelés volt.
Patrícia nagyon élvezte, hogy végre dolgozhat. Főnöke ellátta szakkönyvekkel, ha nem volt épp tennivalója, tanult. Otthon is tartott könyveket, esténként is volt olvasnivalója. Kristóf nem volt ilyen lelkes, és ennek okát nem titkolta.
- Amíg nem kapom meg a zöldkártyát minden csak ideiglenes. Egyébként utána is a kollégáktól akarok tanulni, nem könyvekből.
Patrícia inkább nem mondott erre semmit. Amióta itt Amerikában együtt dolgoznak Kristóffal, rájött, hogy a fiú a munkájában mennyire igénytelen. Azt a néhány napot, amit eddig a klinikán tölthettek, lezserül csak végiglógta. Miközben ő minden idegszálával figyelte a többieket, hogy tanulhasson, Kristóf úgy viselkedett, mintha neki csak nyűg lenne, hogy odafigyeljen a bent folyó munkára.
Most nem akart vitát, ő jól érzi magát, nagyon tetszik neki az új munkahely. A kollégák, orvosok és ápolók kedvesek és segítőkészek, itt igazi csapatmunka folyik. Örülnek egymás sikereinek, segítik a másik munkáját, nincs szakmai féltékenység. Nem is lehet, mindenki kiváló a maga szakterületén.