Másnap Richard és Patrícia együtt mentek be reggel a klinikára. Olivia és Mark még nem dolgoztak, a család abban állapodott meg, hogy ők addig, amíg a vendégek itt vannak, mindenben a rendelkezésükre állnak. Kristóf sem ment dolgozni, neki nagyon nem akaródzott munkába állni. Aznap este lefekvéskor Patrícia próbált vele beszélni, de csak duzzogott, mint egy sértett kamasz. A lány hosszas szekálása után egy mondatra volt csak hajlandó.
- Ha nem lesz meg a zöld kártyám, mire a család hazamegy, én is velük megyek.
- És velem mi lesz?
- Most nem akarok erről beszélni, nem vagyok olyan lelki állapotban.
Patrícia próbálta elterelni szerelme figyelmét, azt hitte, hogy egy kiadós szex majd megnyugtatja a barátját. De ez nem derült ki, mert az együttlétük olyan kiadósra sikerült, hogy amíg Patrícia próbált magához térni, Kristóf elaludt.
Hét közben a téma már nem került szóba. A családnak majdnem minden napra szerveztek programot, esténként sokáig együtt borozgattak. Közben összebarátkoztak Elisabeth szüleivel is, akik többször ott maradtak késő estig, és sokat beszélgettek a vendégekkel. Kiderült, hogy a férj harmadik generációs ír, a feleség meg tizenhét évesen jött Mexikóból, először feketén dolgozott, aztán összeházasodtak, és így megkapta a zöld kártyát, de már régóta amerikai állampolgár. A férfi anyja Olaszországból jött a szüleivel, lányukban a három nemzet génjei jól keveredtek. Kicsit úgy nézett ki, mintha Salma Hayek kishúga lenne. De nemcsak szép volt, és izgalmas, nagyon tudott viselkedni, minden társaságban könnyen feltalálta magát. Patríciával a San Diegói kiránduláson annyira összebarátkoztak, hogy új barátjának a nővére lett a lelki szemétládája. Azóta gyakran ültek le külön kettesben és pusmogtak, de hogy miről, azt nem árulták el. Ha valaki kérdezte, a válasz az volt, ezek olyan női dolgok.
A klinikai élet közben nagyon izgalmas volt, Patrícia élvezte a munkát, és sokat tanult a kollégáktól. Otthon most nem volt módja a szakirodalmat tanulmányozni, de a kórházban, ha volt szabadideje, azt a könyvek társaságában töltötte.
A családi vakáció a vége felé közeledett, már csak egy hetük maradt a nyaralásból, amikor megjött a hivatalos válasz, Kristóf nem kap zöldkártyát.
Ezt este vacsora előtt közölte a fiúval Richard. Kristóf úgy tett, mintha az egész dolog nem is érdekelné. Utána borozgatás közben, csak úgy fél vállról odavetve közölte a családdal.
- Nem kapok zöldkártyát, megyek haza veletek.
Mindenki döbbenten hallgatott, néhány perc múlva Patrícia megszólalt.
- Házasodjunk össze, akkor megkapod.
- Az nem jó ötlet, emiatt nem érdemes házasodni.
- Miért nem? Vegasban majdnem megtettük, csak az tartott vissza bennünket, hogy a családunkat nem akartuk megbántani. Most itt vannak még egy hétig. Ugorjunk el Vegasba, most nincs semmi akadálya az esküvőnek.
- De van, én vagyok az akadálya. Eldöntöttem, hogy haza megyek.
- És engem itt hagysz?
- Igen, te tudod, hogy miért vagy itt, én nem.
Patrícia sírógörcsöt kapott, Kristóf beült az egyik kocsiba és elszáguldott. Csak hajnalban jött vissza taxival és jól elázva. Még mindenki fent volt, valamiért senki nem álmosodott el. Próbálták megfejteni a történteket, de senki nem látott bele a fiú agyába. Már korareggel volt, amikor nyugovóra tértek. Patrícia nem szólt semmit, aludt négy órát, felkelt, és szó nélkül bement a klinikára. Richard próbálta lebeszélni, de sikertelenül.
- Ma maradj itthon, pihenj, és tisztázzátok a helyzetet azzal a makacs öszvérrel.
- Nem, én is járom a magam útját, járja ő is. Ha ez az út most külön válik, bele fogok törődni.
- Akkor most szakítotok?
- Ez csak rajta múlik. Ha neki az a jó, hogy otthon keresse az útját, én nem akadályozom meg. De én ledolgozom nálad az évemet, imádom a munkát, és mindent meg akarok tanulni.
- De azért együtt maradtok?
- Ez is rajta múlik. Nekem ő előtte nem volt senkim, és nagyon jól éreztem magam a bőrömben szex nélkül is. Ezt az évet én simán ki fogom bírni, hogy ő mit tesz, az meg nem az én dolgom. Ha megvár, és folytatni akarja a kapcsolatunkat, amikor hazamegyek, én ott leszek.
- Meg sem próbálod rábeszélni, hogy maradjon?
- Nem, egy ideje látom, hogy szenved. A klinikán sem érzi jól magát, nem akarom semmire rákényszeríteni.
- Nagyszerű lány vagy, de ezt már egy ideje tudjuk. - És kezet csókolt menet közben a mellette ülő Patríciának.