Patríciát öccse próbálta elcsalni több helyre, de ő nem akart kimozdulni. Végül új barátnője Elisabeth rábeszélésére igent mondott, elmegy velük egy szilveszteri buliba.
Az év hátralévő részében nem volt semmi dolga, sokat olvasott, most minden szakkönyvet hazahozott, hogy a figyelmét elterelje élete nagy kérdéséről: mi lesz velük?
A szilveszter éjszaka igazi meglepetést tartogatott számára, főleg azért, mert kapott egy partnert. Először nem is derült ki, hogy az illetőt öccse és barátnője szervezte mellé. Egy tizenkét személyes kerek asztalnál ültek, jobbján a testvére, balján az idegen. Első benyomása az volt, hogy nagyon érdekes, különlegesen szép arcú férfi. A második benyomása az volt, hogy nagyon udvarias, igazi úriember. Aztán megtudta, hogy az apja indiai, anyja francia. Ezért volt olyan különleges az arca. Az is kiderült, hogy az asztalnál ülő fiatalok az egyetemről ismerik egymást, a fiatal férfi a közgazdaságtan tanáruk. Amikor Patrícia megkérdezte, hogy került ilyen ifjak társaságába, kiderült, hogy nem sokkal idősebb a tanítványainál, és ő a mentora Krisztiánnak. Azt a feladatot kapta, hogy segítse a felzárkóztatását. Lassan összeállt a kép, ezek megszervezték, hogy partnere legyen az összejövetelen. Szívesen megsértődött volna, de annyira szimpatikus volt a tanár úr, hogy egyre inkább úgy érezte, jó, hogy kötélnek állt, mégsem tölti egyedül a szilvesztert.
Egy szalonzenekar játszott kellemes dalokat a hatvanas évekből. Partnere felkérte táncolni, és újabb kellemes meglepetés, istenien táncolt, mintha csak otthon apjával forognának a parketten. A lány édesapja nagyon jó táncos volt, és Patrícia már tinédzser korában megtanulta a sztenderd és latin-amerikai táncok lépéseit. Később szüleivel járt olyan helyeken, ahol elkápráztatták a nézőiket, miközben ők lényegében gyakorolták a frissen tanultakat. Partnere most elismerően jegyezte meg.
- Nagyon jól táncolsz, kiváló mestered lehetett.
- Az apám tanított, ő fiatal korában versenyekre is járt. De te is nagyon jól vezetsz, hol tanultál táncolni?
- Az apám művelt és gazdag ember, odafigyelt, hogy a gyereke mindent megtanuljon.
- És hol tanultad a közgazdaságtant, amiből most élsz?
- Először az utóbbi kérdésedre válaszolok, nem ebből élek. Apám után én is gazdag vagyok, de nem csak pénzt kaptam tőle, hanem a vágyat is, hogy hasznos dolgokkal foglalkozzam.
- És melyik egyetemen tanultál?
- A te hazád legjobb egyetemén.
Patrícia először azt gondolta nem értették meg egymást. Annyira elgondolkodott a hallottakon, hogy nem tudott a táncra figyelni, ritmust tévesztett, ezért partnere kézen fogta, és a büféhez vezette. A beszélgetés további része már a büféasztal mellett folytatódott.
- Ugye csak viccelsz? Nyilván nem tudod, hogy melyik országból jöttem?
- Rendben, akkor váltsunk át az anyanyelvedre, most, hogy kettesben vagyunk, ez nem zavarhat senkit.
- Te egy szélhámos vagy, miért nem mondtad?
- Hát éppen most mondom.
- De miért nem mondtad eddig? Tudtad, hogy ki vagyok.
- Igen, tudtam. De eddig ez nem volt fontos.
- Már hogyne lenne az? Itt vagyok a világ másik végén, minden fontos, ami a gyökereimhez köt.
- Ez a baj az úgynevezett civilizált világgal. Felesleges dolgokról hiszitek, hogy fontosak, miközben a lényeget nem látjátok.
- Ezt magyarázd meg egy kicsit érthetőbben.
- A sors úgy hozta, hogy partnerek vagyunk egy szilveszteri összejövetelen. Mi a fontosabb, hogy honnan jöttem, vagy, hogy szimpatikus vagyok e neked?
- Természetesen az utóbbi.
- Látod nekem is az a fontos, hogy szimpatikus legyek. Attól, hogy a ti gyönyörű fővárosotokban tanultam, még lehetek utálatos is. Először a szimpátiádat kell megnyernem, minden más csak az után következik.
- Te most flörtölsz velem?
- Nem, ahhoz még nem ismersz eléggé, hogy meg merjem tenni.
- Szóval szeretnéd, de még korainak tartod?
- Egyelőre azt szeretném, ha ma jól éreznénk magunkat. Nekem nagy öröm, hogy a társaságomban vagy. Ha reggel te is így gondolod, akkor bizonyára fogunk még találkozni máskor is. Hagyjunk időt arra, hogy megismerjük egymást. Ha kölcsönös szimpátia van közöttünk, legyünk barátok. És ha ennél is többre vágyunk, azt mindketten érezni fogjuk.
- Ugye tudod, hogy nekem van egy tartós kapcsolatom, aki ugyan hazautazott, de még összetartozunk.
- Igen, tudom. És tiszteletben tartom. De ettől még lehetünk barátok.
- Csak barátság, semmi több.
- Amíg van valakid, a barátságnál több szóba sem jöhet közöttünk.
- És ha már nem lesz senkim?
- A mi lenne ha, nem jó kérdés. Nem láthatunk a jövőbe, csak az számit, ami most van.
- Rendben, most menjünk vissza az asztalunkhoz. Később még szeretnék táncolni veled.
- A gondolat kölcsönös. Már vár bennünket a vacsoránk. Utána szívesen felkérlek ma is, és máskor is.
- Mondom, hogy te flörtölsz velem, és bevallom, hogy jól esik.
Az asztalnál már angolul beszéltek, hogy ne okozzanak kellemetlenséget a társaiknak.
Az erősen átlagos vacsora után még táncoltak néhány kellemes dallamra, azután zenekarcsere volt, és beléptek a diszkó korszakba. A fiú ezt is jól ropta. Két tánc között sétáltak a parkban, vagy leültek az asztalukhoz, és közben sokat beszélgettek, Patrícia nem is értette, hogy mitől nyílt meg ennyire egy idegen előtt.