Patrícia napközben jól kialudta magát, délután kettőkor kelt fel. Átment a másik házba, ott minden elő volt készítve az ebédhez, csak rá vártak a többiek.
Mivel mindenki valamilyen partin töltötte az éjszakát, ebéd után jól esett lustálkodni. Volt, aki kiült az óceánparti teraszra egy kis napfürdőre. Tizennyolc fok volt, de felöltözve kellemesen simogatott a nap sugara. Patrícia oldalát már nagyon fúrta a kíváncsiság, azt javasolta Elisabethnek, hogy sétáljanak egyet a parton.
- Mit akartál mondani az éjszaka?
- Sokáig nem akartam beszélni róla, de jobb lenne, ha elfelejtenéd Kristófot. Nem érdemel meg téged. Az csak apróság, hogy ki akart kezdeni velem.
- Micsoda? Ezt meg mire alapozod? Lehet, hogy csak úgy érezted, mert nagyon fixírozott.
- Konkrét ajánlatot tett. Azt gondolta, hogy csak az alkalmazott lánya vagyok, velem mindent lehet. Az ilyen gondolkodású ember az én szememben csak egy féreg.
- Elmondanád pontosan, hogy mi történt?
- Azt javasolta, hogy egyik nap, ha te mással leszel elfoglalva, menjünk el kirándulni. Én meg megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha neked ezt elmondanám. Ő erre vigyorgott, hogy letagadná, és neki hinne mindenki.
- Kár, hogy nem mondtad el akkor.
- Akkor még nem ismertük egymást. Később meg nem akartam botrányt, tudtam, hogy ő vissza fog menni.
- Ezt is mondta?
- Nem, de mindenki látta, hogy utál bemenni a klinikára. Borzasztó, hogy egy szerelmes nő mennyire vak tud lenni. Biztosan most én is ilyen vagyok.
- Még azt mond meg, hogy mikor tett ajánlatot?
- Amikor a tiszteletedre a partit rendezte Richard, és én segítettem anyámnak a felszolgálásban.
- Szerintem nem tudta, hogy ki vagy.
- Ez nem menti a viselkedését.
- Nem, valóban nem menti, csak megjegyeztem.
- Ugye az ő viselkedése nem ront a mi barátságunkon?
- Ugyan, miket nem mondasz, hát persze, hogy nem.
És magához ölelte a lányt, hogy bizonyítsa, az ő barátságuk mit sem változott.
- Most én szeretnék kérdezni valamit.
- Roger?
- Igen, mi újság vele?
- Kedves ember, kellemes társaság volt.
- Csak ennyi?
- Miért? Csak tegnap ismertem meg. De fogunk még találkozni.
- Na, az már valami! Szerintem nagyon jó fej, épp hozzád való.
- Mi van? Már kerítéssel is foglalkozol?
- Én csak azt szeretném, ha boldog lennél, és mellette az lehetnél.
- Ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre még nem vagyok szabad. A barátságnál most többre nem vagyok vevő.
- Meg fogod szeretni, ő egy olyan arc, akit igazán lehet szeretni. És piszok jól néz ki.
- Igen, ugyanaz az egzotikum megvan benne is, mint benned.
- Szerinted ezért hajtott rám az öcséd?
- Nem, az öcsém alapjáraton egy ráhajtós. De eddig egyetlen kapcsolata sem volt komoly. Most viszont nagyon beléd zúgott, aminek őszintén örülök.
- Mond, nagyon sok nője volt?
- Még annál is több. Egy kisvárosnyi hölgyet köröztél le, azért ez már valami.
- Hogy lehet, hogy aki nagykanállal eszi a nőket, egyikbe sem lesz szerelmes?
- Úgy látszik mindegyikben téged keresett.
- A próféta szóljon belőled.