Innentől kezdve a lánnyal is rendszeresen találkozott, együtt jártak szórakozni, és a legtöbb éjszaka ott aludt nála. Luise a saját autójával jött a lakására, és reggel mindig hazament.
Az asszonynak nem mondta el, hogy jár valakivel, de ez valószínűleg őt nem is érdekelte.
Egyik este a lánnyal megvacsoráztak egy étteremben, és otthon, szeretkezés után sokáig beszélgettek.
- A szüleidnek mit mondasz, hol vagy ilyenkor?
- Csak azt, hogy a fiúmnál.
- Nem kíváncsiak rám?
- Nem, az apám nagyon elfoglalt, egyébként nagyon szeret engem, de megbízik bennem. Anyámmal is jó a viszonyom, de nem szoktuk a magánügyeinket megbeszélni. Annyit tud, hogy egyetemista vagy, és van saját lakásod. Többet nem is tudnék mondani, semmit nem tudok rólad. Egyébként anyu egy évvel ezelőtt azt mondta, csak arról a fiúról akar tudni, akihez feleségül akarok menni. Még a nevedet sem kérdezte. Őt is lefoglalják az apám hivatásával együtt járó kötelezettségek szervezése. Sokat járnak esténként a diplomaták körében rendezett fogadásokra. A barátaik is közülük kerültek ki. A családban csak én élek hétköznapi életet. Az igazság az, hogy nem sok idejük van rám. Amikor másfél évvel ezelőtt anyunak mondtam, hogy elvesztettem a szüzességem, csak annyit mondott: - hát ez is megtörtént. Ez akkor annyira rosszul esett, hogy az óta nem is számolok be a dolgaimról.
- Legalább van olyan barátnőd, akinek elmondhatod, ami nagyon kikívánkozik belőled?
- Hát, van egy barátnőm, akinek el szoktam mondani, de őt annyira nem érdekli. Meghallgatja és késsz. Csak arra jó, hogy valakinek gyónhatok. És tényleg olyan, egy perc múlva fogalma nincs arról, hogy mit mondtam.
- Az jó, legalább nem pletykálnak rólad.
- És te hogy vagy a barátaiddal?
- Azok a fiúk, akiket ismersz, csak haverok. Gyerekkorunk óta együtt lógunk, és jól megvagyunk, de soha nem volt velük szoros a barátságom.
- Akkor te kinek öntöd ki a szívedet, ha túlcsordul?
- Van egy unokahúgom, tizenhét éves, New Yorkban lakik. Ő mindent tud rólam. Gyerekkorunk óta ő a legjobb barátom.
- Rólam is tud?
- A mindenbe te is benne vagy.
- De jó lenne tudni, hogy mit mondtál rólam.
- Nem titok, az igazat. Hogy csinos vagy és szép, nagyon aranyos, de az ágyban még nem vagy az igazi, bár már sokat fejlődtél.
- Te ezt is elmondtad rólam, nem szégyelled magad?
- Nem szégyellem, a mindenbe ez is beletartozik.
- És milyen az unokatestvéred?
- A korabeli lányok között szebbet még nem láttam. Anyai ágon ő is francia, de ez természetes, ha nekem minkét szülőm az.
- Ezt eddig nem is mondtad.
- Akkor most már ezt is tudod.
- Honnan jöttek a szüleid?
- Ők már itt születtek mindketten, anyám szülei Provence megyeiek voltak, apám szülei Párizsban éltek. Már mindegyik meghalt.
- Beszélj még az unokahúgodról, sokkal szebb, mint én?
- Te nagyon szép vagy, de a húgom a legszebb lány, akit valaha láttam.
- Jaj, ne már! Te szerelmes vagy az unokahúgodba.
- Gyerekkorom óta, ezt nem tagadom. Ha nem lennénk rokonok, nem is járnék senki mással.
- És ő hogy van ezzel?
- Ugyanígy érez, szerinte én vagyok a korosztályom legszebb példánya,- ő fogalmazott így.
- Ezzel nem lehet vitatkozni, azért hajtottam rád olyan erőszakosan. Három hónapig vártam, hogy te kezdeményezz, de olyan kevés időm maradt, hogy muszáj volt lépnem.
- Olyan aranyos vagy, jól mondtam a szerelmetes barátnőmnek.
- Te most féltékennyé akarsz tenni?
- Csak nem rontanád el ezt a kevés időt a zöldszemű szörny kedvéért?
- Berry nagyon furcsát akarok kérdezni. Ha hazamegyek, tartanád velem a kapcsolatot?
- Ha arra gondolsz, hogy évente egyszer meglátogassuk egymást, arról lehet szó, de örök hűséget nem akarok neked esküdni.
- Nem is várom el tőled. Most is van valakid, én így fogadtalak el. De olyan jó lenne tudni, hogy ha bármilyen gyenge szálakkal is, de összetartozunk.
- Bízzuk ezt a jövőre, de nem zárom ki a lehetőségét.
- Köszönöm, így könnyebb lesz hazamenni.