Berry májusban diplomázott, és rögtön elkezdett dolgozni egy ügyvédi irodánál. Főnőkét, az iroda vezetőjét szerette, és a munkája is érdekes volt.
Apja segítségével került a céghez, mint később megtudta, főnöke családjának tagjai a betegei voltak. De ezt nem édesapjától tudta meg, ő komolyan veszi az orvosi titoktartást. Főnökének a felesége számolt be neki erről, amikor a szeretője lett.
Látásból ismerte az asszonyt, többször előfordult, hogy bement férjéhez napközben. Berrynek feltűnt, hogy egy ideje nagyon szomorú a nő szeme. Korábban nem ilyen volt, ebből a fiú azt a következtetést vonta le, hogy tisztában van férje hűtlenségével. A főnők és az új asszisztens közötti viszonyról az iroda minden munkatársa tudott, de mindenki úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna. Különösen a két érintett, akik az irodában magázták egymást.
Egy alkalommal a fiú felkereste egyik ügyfelüket, egy peres ügyet kellett megbeszélniük. Amikor a kocsijához ment, a Balboa utcában, útközben egy kávézó ablaka mögött meglátta az asszonyt. Egy pillanatra megtorpant, biccentett felé, az asszony visszaintett, és mutatta neki, hogy jöjjön be. Nem tudott kitérni, mégiscsak a főnök felesége. Dolga már nem volt, és az irodába sem akart visszamenni. Betért hát a kávézóba, ivott egy kapucsínót, és közben az asszony megkérdezte tőle:
- Lenne kedve sétálni velem a Golden Gate parkban? Ha nincs más dolga, nagyon szeretném, ha igent mondana.
- Nincs különösebb dolgom, hazafelé tartottam, de otthon sem vár semmi sürgős feladat. Ha úgy gondolja, mehetünk.
A kávézó két háztömbnyire volt a parktól. Útközben nem sokat beszéltek, de a parkban sétálva nagyon érdekes beszélgetés zajlott le közöttük.
- Nincs randevúja? Nem akarom, hogy miattam elszalasszon egy találkát az épp aktuális barátnőjével.
- Az előzővel épp szakítottam, és még nincs újabb. Tudom, az a hír járja, hogy falom a nőket. Ez talán igaz is, de általában csak egy partnerem van. Senki nem vár rám ma délután. Éjszaka a barátaimmal elmegyünk egy bárba, de még korán van, rengeteg időm van addig.
- Berry, nem akarok személyeskedni, de felfigyeltem rá, hogy mostanában, ha bemegyek az irodába a férjemhez, jobban megnéz, mint korábban.
- Ne haragudjon, nem akartam tolakodó lenni, csak arra figyeltem fel, hogy az utóbbi időben milyen szomorú a szeme.
- És ugye tudja, hogy miért?
- Igen, tudom, és nagyon sajnálom. Ön olyan gyönyörű asszony, nem kéne, hogy szomorú legyen.
- Sajnos nem mindenki ért egyet a szavaival.
- Nem akarok önnek tanácsot adni, de emelkedjen felül a történteken. A férjének ez a kalandja nem tart örökké. Ne tegye tönkre a saját életét. Éljen, járjon többet társaságba, kiránduljon, barátkozzon emberekkel. Csak szomorú ne legyen, az olyan rosszul áll önnek. Várja ki, amíg a férje észhez tér, higgye el, nem kell sokáig várnia.
- Maga nagyon kedves, de ennél többről van szó. Mi eddig a férjemmel hűségesek voltunk egymáshoz, most megszakadt valami, és ezt már nem lehet meg nem történtté tenni.
- Azért ne tegye tönkre magát, olyan nagy kár lenne.
Még sokat beszélgettek, olyan sokat, hogy már négy óra is elmúlt, amikor az asszony úgy gondolta ideje elbúcsúzniuk.
- Berry annyira jó volt magával beszélgetni, lehetséges, hogy máskor is találkozzunk?
- Én is nagyon jól éreztem magam, de azt hiszem ez nem túl jó ötlet.
- Én nagyon szeretném, maga miért nem akarja?
- Maga nagyon kedves asszony, és rettentően csinos. Előbb, vagy utóbb olyan helyzetbe kerülnénk, ami nem lenne jó.
- Kinek nem lenne jó, magának, vagy nekem?
- Ne felejtse el, hogy a férje a főnököm.
- Vagyis nekünk jó lenne, csak a férjemnek nem?
- Ha kiderül, mindhármunknak rossz lenne.
- És ha nem derül ki?
- Ezt senki nem garantálhatja.
- Nézze Berry, maga nagyon szép, és csinos fiú, már amikor elkezdett a férjemnél dolgozni fantáziáltam arról, hogy milyen lehetne önnel egy futó kaland. De én hűséges voltam a férjemhez, ezért csak fantáziáltam. Most már nem akarok hűséges lenni, nem érdemli meg. Vagyis nekem nem lenne rossz, még akkor sem, ha kiderülne. A férjem meg nem számít, mert a csalóknak viselni kell a következményeket. És magának sem, mert az iroda az enyém, a férjem csak vezeti, amíg én úgy akarom. És ha esetleg kiderül, és ő bosszút akar állni magán, én őt kirúgom, és maga marad.
- Ne haragudjon, de nem segítek bosszút állni a férjén.
- Akkor sem, ha ez az állásába kerül?
- Semmi áron. Most, hogy ilyen finoman megfenyegetett elmegyek, és ne vegye zokon, ha ezután nem kívánok önnel kommunikálni.
- Egyetlen percet kérek csak, legyen szíves.
- Rendben, nem akarok udvariatlan lenni. De gyakorlatilag mindegy, hogy mit mond.
- Kérem, hogy üljön le és hallgasson végig.
- Tessék, hallgatom.
- Az előbb csak teszteltem magát. És ezt a választ vártam. Legalább is nagyon akartam, hogy ezt válaszolja. Ha mást mondott volna, már nem lennék itt, már nem akarnék beszélni önnel. Akkor semmit sem akarnék magától. De igazi úriemberként viselkedett, ahogy azt vártam. Tudnia kell, amikor megláttam, attól a pillanattól éget a vágy, hogy a szeretője legyek, de kötött a hitvesi esküm. Most már ezt az akadályt a férjem szétzúzta, szabadon felajánlkozhatom magának. Azt tehet velem, amit csak akar. Ellökhet magától, vagy megszerezhet akár egy éjszakára, akár hosszabb időre. Csak egyetlen feltételem van, a kapcsolatunkról soha senki nem szerezhet tudomást.