A fiú egy darabig nem tudott megszólalni. Csak ültek egymás mellett a padon, némán, mindketten maguk elé néztek. Az asszony elmondta, amit akart, most nem gondolkodott, a fejében csak egy nagy üresség volt. A fiúban közben ezernyi gondolat keringett, míg meg tudott szólalni. Oldalra nyúlt, megfogta az asszony kezét, és feléje fordult.
- Amióta látom a szemeidben ezt a nagy szomorúságot, csak az jár a fejemben, hogy ezt a gyönyörű nőt milyen jó lenne megvigasztalni. Bármit megtennék azért, hogy mosolyogni lássalak.
- Köszönöm Berry, ha újra mosolyt csalsz a szemembe, meglátod, nagyon hálás leszek érte.
- Akarod, hogy most elmenjünk hozzám?
- Igen, ha az egyetlen feltételemet, az inkognitónkat biztosítani tudod.
- Bízd csak rám magad. Hol van a kocsid?
- Taxival jöttem, egy ideje nem tudok vezetni.
Aznap az asszony a nála tíz évvel fiatalabb férfi szeretője lett. A kért inkognitót könnyű volt biztosítani. Berry lakásának két bejárata volt, az egyik a belső lépcsőház melletti folyosóról nyílt, a másik a ház oldalában, a garázs melletti kertrészről. Az egész ingatlant körbeültették különböző magasságúra vágott sűrű sövénnyel, és nagy fákkal. Ha diszkrét akart lenni, ehhez az oldalsó bejárathoz állította le a kocsiját és partnerével csak egy lépést kellett megtenni a bejáratig. Családja az ő lakrészét csak akkor kereste fel, ha ő erre kérte őket. Tiszteletben tartották az önálló életét, a lakása tabu volt még a cserfes kishúga számára is.
Az asszonnyal ezt követően mindig máshol találkoztak, és senki nem tudta meg, hogy rendszeresen hazaviszi a nőt.
Az első együttlétük nagyon szenvedélyes volt. Egyrészt a nő már hónapok óta epekedett a fiú után. Másrészt legalább ennyi ideje nem volt szexuális kapcsolata. Vadul, ész nélkül adta oda magát, és ez a kettős szorítás, valamint a fiú figyelmes, odaadó, és rutinos magatartása az egekbe repítette. Amikor két egymás utáni beteljesült álom boldog tulajdonosaként ott feküdt a fiatal férfi karjaiban, mosolygott, és közben hangtalanul folytak a könnyei. Minden keserűség, ami az elmúlt hónapokban felgyülemlett benne, most elszállt. A mélységes szomorúság helyét a lelkében elfoglalta egy eddig ismeretlen boldog érzés, és ez egyidejűleg mosolyt és könnyeket csalt a szemébe. A fiú gyengéden letörölte kezével a könnyeket, és megcsókolta mindkét szemét.
- Olyan jó, hogy mosolyogni látlak. Hozzád nem illik a szomorúság.
- Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, és hogy ilyen boldoggá tettél.
- Nem esett nehezemre. Nemcsak szép vagy, de öröm veled együtt lenni.
- Tudod, hogy ezt a szépséget az istenen kívül az apád is segítette létrehozni?
- Nem, ő soha nem beszél a betegeiről. Anyámnak is csak arról számol be, hogy milyen műtétjei voltak aznap, de a személyiségi jogokra kényesen ügyel.
- Akkor most tőlem megtudhatod, hogy a mellemet és az orromat neki köszönhetem, a többi az isten ajándéka.
- Mi baj volt az orroddal?
- Nagyon látszott rajta a felekezeti hovatartozásom.
- És az olyan baj?
- Nem az volt a baj, hogy rám volt írva zsidó vagyok, hanem csúnya voltam. Aztán fél évvel a műtét után nézegettem az összképet meztelenül a tükörben, és akkor határoztam el magam. Láttam apád mesterművét az arcom közepén, és azt is, hogy már csak egy hiba van a testemen, így jött a mellplasztika.
- Tudod, hogy te vagy az első, akinél élőben megnézhetem, hogy milyen tehetséges szobrász az apám?
- Igen, szerintem is nagyon ügyes. A férjem orrát is szépen megfaragta.
- Ezt nem tudtam. Csodálkoztam is, hogy nem látszik rajta a származása.
- Mert nem láttad azelőtt. És képzeld, a lányom orrát is átszabta.
- Mennyi idős a lányod?
- Tizenhat éves. Neki még csak az orra lett igazítva, erről a férjemmel közösen határoztunk. A többi testrészéről már maga dönthet.
- És ő is olyan szép, mint a kedves édesanyja.
- Elfogulatlanul mondom, hogy szebb. A mellei is szépek, de még fejlődik.
- Igen az én húgom is majdnem ennyi idős, és látom, hogy fél év alatt mennyit nőtt a melle.
- Tizenhat éves, és mutogatja neked a mellét?
- Nem kell mutogatni, mi otthon, ha nincs idegen a házban, meztelenül fürdünk és napozunk.
- Ez nekem olyan furcsa, mi még a férjemmel sem mutatkozunk egymás előtt teljesen meztelenül, csak az ágyban, és esetleg öltözködés közben.
- Én meg ezt szoktam meg, így neveltek a szüleim. Nekünk a testiség mindig természetes dolog volt.
- Berry, nem tudom, mit kell tenni ilyenkor, még soha nem voltam hasonló helyzetben. De talán meg kellene beszélnünk, hogy mi legyen ezután.
- Jól érezted magad velem?
- Nagyon, a mennyországba repítettél.
- Akkor mit kell ezen megbeszélni? Amíg mindkettőnknek jó, addig tart a kapcsolatunk. És ha valamelyikünk ki akar lépni, azt a másik kultúrember módjára tudomásul veszi.
- Ez mindig ilyen egyszerű?
- Nem, ez nagyon nehéz annak, aki nem akarja a kapcsolat végét. De gondolj bele, ha a másik menni akar, már nem kapod meg tőle ugyanazt, amit korábban. Nincs értelme görcsölni, hagyni kell, hogy elmenjen.
- És hogy beszéljük meg, ha találkozni akarunk?
- Mivel nagyon akarsz titkolózni, ezért a telefonszámainkat nem cserélhetjük ki. Nem lenne jó, ha a mobilunkat valaki más megnézné. Két megoldás marad, megbeszéljük minden alkalommal a következő időpontot és helyet, vagy a teniszklubba azonos időben járunk le, és ott tudunk beszélni. Illetve a kettő kombinációja. És ahogy látod, nálam zavartalanul biztosíthatjuk az inkognitódat.
- Az nagyon jó, mert ez intimebb, mintha egy motelbe, vagy szállodába mennénk. Azt nagyon megalázónak tartanám.
Az asszony ment a fürdőszobába, hogy lezuhanyozik, a fiú belépett mellé, és elkezdte a nőt szappanozni. Az első spontán meglepetés után, a nő viszonozta, a kedveskedő simogatásokat.
- Még ezt is szoknom kell, soha nem fürödtem együtt a férjemmel.
- Nagyon rossz volt?
- Épp ellenkezőleg, nagyon finom volt, csak még furcsa. Sok mindent csak most tanulok, nekem a férjem volt az egyetlen férfi az életemben. A testiségünk, a szexuális életünk olyan volt, amit tőle tanultam, amit ő megfelelőnek tartott.
- Minden, amit adhatok neked, az engem boldoggá tesz. Ha együtt vagyunk, nyugodtan bízd rám magad. Legyél önmagad, ne szégyenkezz, és ne fojtsd el a vágyaidat. A szexuális kapcsolatokban nincsenek túlzások, ha mindkét fél ugyanazt akarja. Mindig az a perverzitás, amit mi már nem akarunk. De egy másik embernek, az lehet normális.
- Milyen furcsa, tíz évvel vagyok idősebb nálad, és te tanítasz.
- Tanulni soha nem késő.
- Tudod, az is meglep, hogy milyen figyelmes vagy szeretkezés közben. Mennyire törődsz azzal, hogy nekem jó legyen.
- Csak a boldog szerető a jó szerető.
- Milyen sokat tudsz a szexualitásról, korodhoz képest.
- Én minden szemeszter alatt elvégeztem egy komplett egyetemet.
Az asszony jót nevetett, és a fiú együtt kacagott vele a saját humorán. Aztán átkarolta a nőt, és egy szenvedélyes forró csókban egyesültek.
- Úgy örülök, hogy boldognak látlak.
- Úgy örülök, hogy rád találtam.