Amikor a Cloe még huszonöt évesen két év gyakorlat után letette az ügyvédi vizsgát, apja nyitott neki egy saját irodát. Először a férjével ketten dolgoztak a cégben. A lányuk hat éves volt, és az asszony úgy gondolta most a gyereknek több időt kell az anyjával töltenie, ezért az iroda vezetését a férjére bízta. Tulajdonképpen mindent a férjére bízott. Amikor megismerték egymást ő még csak tizenhét éves volt, a férfi kilenc évvel idősebb. Még szinte gyerek fejjel rábízta magát a tapasztalt férfire, aki az első komolyabb kapcsolata volt.
Nagyon gátlásos lány volt, mert csúnyának tartotta magát, és a fejébe vette, hogy nem kell senkinek. A viselkedése ezért taszította a korabeli fiúkat. Az orra nagyon görbe volt, a melle kicsi és lapos. Amikor meztelenül nézte magát a tükörben sírni szeretett volna. Szemből az arca még elviselhető volt, de profilból a vonásait nagyon uralta a túlzottan görbe orr. És attól rettegett, ha levetkőzik egy fiú előtt, és az meglátja a két kis pitát, ami ott lóg a melle helyén, biztosan kinevetik. Így aztán nem volt soha senkije.
Amikor a férjét megismerte, nem volt közöttük lángolás, de tisztelte a férfit, mert udvarias és kedves volt. Nem volt tolakodó, szinte csak barátok voltak. Eljártak színházba, kiállításokra, koncertekre, és soha nem követelőzött. Sokáig nem is csókolóztak, ez akkor neki nem is tetszett. Aztán egy éves ismeretség után lefeküdt vele, de azt is ő provokálta ki. És utána azt is neki kellett erőltetni, hogy a viszonyuk rendszeressé váljon. Hamarosan terhes lett, és összeházasodtak.
A gyereknevelésben egy dajka segített, és így kihagyás nélkül el tudta végezni az egyetemet. Egy jó nevű ügyvédi irodában szerezte meg a gyakorlatot, és amikor letette az ügyvédi vizsgát, megkapta apjától az irodát. Ő azt akarta, hogy a férje nevén jegyezzék be az irodájukat, de apja erről hallani sem akart. Azt mondta a pénzét a lányának akarja adni nem egy idegennek.
Apjának meggyőződése volt, már a kapcsolatuk elején, hogy a férfi csak érdekből udvarol a lányának. De valahogy megbékélt, mert látta, hogy veje szépen bánik a feleségével, az unokáját imádja, nem olyan rossz ember. De a pénzét akkor is be akarta biztosítani. Ha bármi történik a házaspár között, az iroda és a praxis maradjon kizárólag a lányáé.
Cloe a vezetést átengedte férjének, ez így volt helyes, ő félállásban anya volt, és csak félállásban ügyvéd. Férje nagyon jól felfuttatta az irodát, ezt még az apja is elismerte.
Így szaladt el a fejük felett öt év, és akkor apját egy infarktus elvitte. Ez már a negyedik volt, és az öregúr számított rá, hogy ez bekövetkezhet. Az utolsó három évében apja kérésére az életét is át kellett szerveznie. Korábban heti két napot dolgozott az ügyvédi irodában, a többi idejét a lányának szentelte. Iskola előtt és után vele volt, és ha nem ment be az irodába, napközben a klubban teniszezett, és a barátnőivel találkozott.
A negyedik infarktus után apja kérésére hetente egy napot a bankban töltött, és három év alatt mindent megtanult és megismert. Mivel a lányát nem akarta megrövidíteni, az ügyvédi munkáit csökkentette, és kevesebb ideje maradt a barátnőkre és a teniszre.
Amikor apja meghalt átvette a helyét a bankban, és teljesen felhagyott az ügyvédi praxissal. De az iroda az övé maradt, mert az öreg nagyon szigorú végrendeletet hagyott maga után. Minden vagyonát a lányára hagyta azzal a feltétellel, hogy neki kell ellátnia a bankban az elnök feladatait, és sem a bankot, sem az ügyvédi praxist nem idegenítheti el. Ha a feltételek bármelyikét megszegi, a vagyont egy kijelölt kezelő az unokájának adja át nagykorúságának első napján. Így átvette a bank irányítását, és az ügyvédi munkára már nem jutott ideje.
A bank jogi képviseletét a saját irodája látta el. A napjai szigorú rendben teltek. Reggel útjára indította kislányát, és minden nap ment a bankba. Az elmúlt években a vezető munkatársak felét lecserélte, nagyon jó csapatot szervezett. Délután öt órakor ment haza, a nap hátralévő részét a lányával töltötte.
Amikor a lánya tizennégy éves lett a korábbi dadus nyugdíjba ment. De volt egy házvezetőnője, aki reggel tíz órától délután négyig náluk volt, és ellátott minden feladatot. Szombaton és vasárnap férjével és lányával hármasban voltak, ha jó idő volt kirándultak. Hét végén mindig ő főzött, és már sokat segített neki kislánya, aki szívesen leste el a konyhai teendőket a házvezetőnőjüktől. Tartalmas és szép életet élt, szerette a családját, és a munkáját.
És akkor jött a csapás, a férje megcsalta az asszisztensével. Addig azt hitte, velük minden teljesen rendben van, de mert egyre gyakrabban maradt esténként egyedül, volt ideje gondolkodni az életükről. Rájött, hogy a férjével sosem volt olyan szoros a kötelékük, nem volt nehéz kiszabadulni belőle egy sokat ígérő könnyű kis kaland kedvéért.