Elérkezett az utazás napja. Amikor búcsúztak, a lány anyja könnyes szemmel ránézett Berryre.
- Ugye nagyon fog vigyázni a kislányomra?
- Ígérem, hogy épen, egészségben és élményekkel tele kapják vissza. És odafigyelek, hogy rendszeresen felhívja magukat, hogy ne aggódjanak.
- Köszönöm Berry, maga olyan jó ember, ahogy a lányom mondja.
- Nem tudok más lenni, így neveltek a szüleim.
- Isten áldja meg őket, és magát is.
- Köszönöm, vigyázzanak magukra.
A lány apja elvitte őket Marseillesbe a repülőtérre. Párizsban két órát vártak a csatlakozásra, és elindultak Amerika felé. A repülőút kellemesen telt el, felszállás után, amikor az öveket kicsatolhatták, besurrantak együtt a mellékhelyiségbe, a gyűjteményüket kiegészítették a repülőszexszel. Kifelé jövet le is buktak, mert az ajtó előtt ketten várakoztak. Miután furcsán néztek rájuk, Berry megjegyezte.
- Nem dohányoztunk.
A lányból kitört a nevetés, ez még jobban megbotránkoztatta a két utastársat. Még egy hét múlva is, ha valamelyikük szóbahozta a történetet, pukkadoztak a kacagástól.
A repülőtéren Elisa várta őket, és francia nyelven üdvözölte a vendéget.
- Te igazán különleges lány lehetsz. A fiam minden nyáron egy hónapot Európában tölt, de eddig még nem hozott magával vendéget.
- Remélem, nem fogom megzavarni a család életét, de nem tudtam ellenállni a meghívásnak.
- Jártál már Amerikában?
- Nem, most vagyok itt első alkalommal.
- Hát isten hozott nálunk, biztosan sok szép emlékkel térsz majd haza.
- Ha a fiával lehetek még egy hónapig, annál szebb emlékekre nem is vágyom.
- Nem éppen erre gondoltam, de örülök, hogy ilyen nagy hatással van rád. Viszont arra kérlek, tegezzél, mi itt angol nyelvterületen ezt szoktuk meg. Mennyire beszéled a nyelvünket?
- Elég jól, persze nem annyira, mint Berry a franciát.
- Hát igen, a férjemmel születése óta figyeltünk arra, hogy a szülei anyanyelvét is jól beszélje. Na, menjünk haza, ma francia kosztot kaptok, hogy könnyebb legyen az átállás.
- Megérkezésük után Elisa megkérdezte mikorra kérik az ebédet, és Berry válaszolt a kérdésre.
- Két óra lenne jó, addig felfrissítjük magunkat.
- Értem fiatalember, két órakor tálalok.
- Amikor a fiú lakrészébe beléptek a lány megkérdezte.
- Annyira látszott rajtam, hogy meg akarlak erőszakolni?
- Inkább csak ismeri a kisfiát. Várj, ne olyan mohón, megbeszéltük, az eszement ruhatépkedéseknek vége. Szépen nőiesen levetkőzöl, én gyönyörködni akarok a látványban. Nagy előjátékot akarok, türelmes, hosszúra nyújtott szexet, ami a fellegekbe repít, aztán letaszít a mélybe.
- Igenis főnök úr, legeltesd a szemeidet, aztán mutasd meg, hogy csinálják a nagyok.
És a fiú megmutatta. Colett soha nem fogja elfelejteni ezt a szeretkezésüket. Eddig azt hitte nincs annál tovább, ameddig eljutottak. A szilaj vad ölelkezés helyett egészen mást kapott, és ez őszinte csodálattal töltötte el a fiú iránt. Már az előjáték a mennyekbe repítette. Nem szokta meg, hogy nemi aktus nélkül is el lehet jutni a csúcsra. Utána percekig csak csókolóztak, partnere megvárta, hogy az érzékeny erogén zónák megpihenjenek. Azután olyan szex következett, amiről a lány nem is álmodott. Amikor már azt hitte, hogy másodpercek múlva a mennyekbe repül, a fiú visszafogta a szeretkezés ütemét. Nem állt le, csak szinten tartotta a beteljesülés előtti borzongató kéjes állapotot. Ahogy később már majdnem azt érezte, hogy ez a kellemes érzékiség örökké tart, ismét következett egy intenzívebb szakasz, és a csúcs előtt megint egy lassuló bizsergető mámor lett úrrá a testén. Ez a hullámzó édes bódulat háromszor ismétlődött meg, és amikor már egész testében remegett, egy fergeteges repüléssel jutottak el a csúcsra. A lány teljesen kikészült. Nem érezte a testét, nem érzett semmit, csak azt, hogy ilyen mámorító kéjben még soha nem volt része. Érezte, hogy folyik a könnye, de nem ő sírt, és nem is értette, mert egy nagy légüres térben lebegett, ahol csak béke és nyugalom volt. Sem megszólalni, sem megmozdulni nem tudott, de nem is mert, nehogy ez a csendes semmihez nem hasonlítható boldog érzés megszakadjon. Hanyatt feküdt kiterülve, mint egy béka.
Később, ahogy a lelke is visszatért a testébe, a fiú az oldalán feküdt mellette, a szemét törölgette, és az arcát simogatta. Colett annyira kívánta, hogy ez a pillanat örökké tartson. Percek múlva a fiú szólalt meg először.
- Mi van kislány? Nagyon csendben vagy.
- Ilyen katarzis után mit lehet mondani?
- Csak mond azt, köszönöm Berry, isten voltál.
- Az kevés, hogy kifejezzem a csodálatomat. Ki vagy te, hogy így tudsz bánni a testemmel?
- A jótevőd, és szex rabszolgád.
- Akkor bajban vagy, soha nem foglak felszabadítani.
- Látom, magadhoz tértél az első kábulatból, készülődjünk az ebédhez.