A lány szilveszterkor a rendező társaságában búcsúztatta az ó évet, és január elsején, amikor a férfi hazakísérte a szállodába, lefeküdt vele. Kapcsolatuk állandósult, új partnere elkényeztette, a tenyerén hordta a lányt. Munkájukat ez nem zavarta, mert Lisa pontosan betartotta az utasításokat, fegyelmezett volt, precíz, és természetes adottsága volt, hogy bármilyen személyiséggel könnyen azonosult. Különösen jól alakította a romantikus alkatú női szerepeket. Új barátja ezt meg is jegyezte.
- Olyan természetesen játszod a rád bízott feladatot, mintha valóban bebújnál a főszereplőnk bőrébe. Honnan ez a különleges képességed?
- Amikor Berry először rábeszélt, hogy vállaljak szerepet, azt mondta, csak önmagamat adjam, és tökéletes leszek. Ő jobban ismer engem, mint én saját magamat.
- Ugye tudod, hogy mióta ismerlek, mindig féltékeny voltam rá?
- Ebbe bele kell törődnöd, az én életemben mindig ő lesz az origó.
- És ha beleszeret valakibe, és megnősül?
- Az semmin nem változtat. A közöttünk lévő kötelék nem a testiségre épül. A lelkem egy része ő, ha elveszíteném, az olyan lenne, mintha a karomat tőből levágnák.
- És mi lesz, ha megnősül, és a felesége ellenzi ezt a kapcsolatot.
- Ha megtalálja az igazit, a szexuális kapcsolatunknak vége, de a lelki kötelék megmarad. És az a nő, aki ezt nem érti meg, nem méltó Berry szerelmére.
- És ha te találod meg az igazit?
- Ugyanaz a helyzet. De ne áltasd magad, még nem érzem azt, hogy benned megtaláltam volna.
- Azért reménykedhetek? Hátha az idő meghozza a felismerést.
- Nagyon jó, hogy rád találtam. Még azt is el tudom képzelni, hogy a mi kapcsolatunk tartós lehet. De a lelkemnek azt a darabját, amit Berry birtokol, nem kaphatod meg. Ha ezt elfogadod, akár boldogok is lehetünk.
- Megpróbálok ehhez hozzászokni, de nem lesz könnyű, nehéz ezt a helyzetet megemészteni.
Képek a fejezethez: