Három hét múlva elkezdődött a tárgyalás. Néhány nap alatt kiválasztották az esküdteket, és a bíró kitűzte a két tanú meghallgatásának napját. Berry a tanukat is lenyomoztatta, ez további kétezer dollárjába került. Az egyikről kiderült, hogy rosszul lát, a másikról, hogy szeret mindig a középpontban lenni. A stratégiáját arra építette, hogy az esküdteknek bizonyítsa, a tanuk nem szavahihetőek.
A nyomozást végző rendőr vallomásában elmondta, a gyilkos fegyvert nem találták meg, csak a két szemtanú vallomására alapozzák Lisa gyanúsítását. Meghallgatták az első tanút, és ő elmondta, hogy a motellel szemben dolgozik egy szupermarketben. A kérdéses időpontban hallotta a lövést, a kirakathoz szaladt, látta Lisat, amikor kijött a Motelből, és sietve elment a város irányába. Ezután Berry tehetett fel kérdéseket.
- Asszonyom, biztos benne, hogy az önnel szemben lévő vádlottat látta kijönni a motelből a lövés eldördülése után?
- Igen biztos vagyok benne.
- Asszonyom, ön szerint hány méterre állt akkor a vádlottól, amikor meglátta, hogy elsiet a városközpont felé?
- Ahogy mondtam az üzletben voltam, nem tudom, az hány méter.
- Azt is megmondja, hogy melyik oldalon távozott a vádlott, a motel, vagy az önök üzletének oldalán?
- A motel oldalán.
- És azt mondja, hogy több mint tizenöt méter távolságban felismerte a vádlottat? Én úgy tudom, hogy ön messzire rosszul lát.
- Igen, de szemüveg volt rajtam, és őt láttam.
- Szeretnék az ön távollátási képességéről meggyőződni. Kérem a bíró urat engedjen meg egy kísérletet erre vonatkozóan.
A bíró megengedte, és Berry a tárgyalóterem ajtajába ment.
- Asszonyom, mondja meg, hány ujjamat mutatom önnek.
- Nem tudom pontosan, talán kettőt.
- És most hányat mutatok?
- Azt hiszem hármat.
- Felhívom az esküdtek figyelmét, hogy nagyjából fele távolságban voltam most a tanútól, mint a kérdéses időpontban a vádlott, és mindkét alkalommal, ahogy önök is látták ökölbe szorítottam a kezem. Asszonyom ön ebből a távolságból sem tudta megállapítani az ujjaim számát. Most a kísérlet után is biztos ön abban, hogy akkor a vádlottat látta.
- Nem, most már nem vagyok benne biztos.
- Még egy kérdést asszonyom engedjen meg. Ismerte ön a vádlottat előzőleg?
- Nem ismertem.
- És honnan szerzett tudomást, hogy őt gyanúsítják a gyilkossággal?
- Másnap olvastam az újságban.
- Vagyis később, amikor tanúvallomást tett, úgy gondolta, hogy ő a gyilkos?
- Igen, úgy gondoltam.
- De nem látta őt?
- Valakit láttam, de ezek szerint más is lehetett.
Azután következett a másik tanú, a motel takarítónője, aki elmondta, hogy a lövés után egy perccel látta a lányt kijönni a szobából, még le is álltak beszélgetni. Berry ezután kérdéseket tett fel az asszonynak.
- Ön szerint a gyilkosság napján, a lövés után beszélgetett a vádlottal a motel előtt az utcán?
- Igen uram, így történt.
- Meg tudja mondani aznap hányadika volt?
- Igen, huszonkettedike.
- És mit keresett aznap a motel előtt az utcán?
- Én a recepción dolgoztam, és kijöttem az épületből, mert vendégeket fogadtam.
- Milyen időbeosztás szerint dolgozik?
- Huszonnégy óra szolgálat, reggel nyolctól másnap reggelig, és negyvennyolc szabad.
- Szabadnapjain is be szokott menni a motelbe?
- Nem, harminckét mérföldre lakom a munkahelyemtől.
- Akkor mivel magyarázza, hogy a munkaidő nyilvántartás szerint ön huszonegyedikén dolgozott? Tudomásom szerint a vallomását csak két hét múlva a következő hónap ötödik napján tette. Nem lehet, hogy előző nap beszélgetett a vádlottal, és két hét múlva már rosszul emlékezett a beszélgetés időpontjára?
- Nem tudom, biztos, hogy nem aznap dolgoztam?
- Kérem jegyzőkönyvbe rögzíteni, hogy a tanú a gyilkosság napján nem találkozhatott a vádlottal.
Képek a fejezethez: